 Fotó: Németh Dániel | |
Bányavirág: jelentős színházi siker. Bányavakság: jelentős színházi siker. Székely Csaba, a Csehovul és McDonaghul remekül beszélő szerző nem tágít kedvenc bányavidéki székely falvától, ahol oly furcsa nyelvet beszélnek a helybéliek. A trilógia Bányavízre keresztelt harmadik darabjába tiszteletét teszi a korábban már sokat emlegetett plébános és az ő szeretője, s feltűnik az elvágyódó Márton is, aki verseket farag rendületlenül. S hogy mi volt a szerző célja? Ez sem titok, a Narancs erről is kifaggatta (interjú itt) az egyre felkapottabb drámaírót: „Nem az volt a célom, hogy katalógust írjak az erdélyi kisember hétköznapjainak kínjairól. A dráma viszont mindig keresi azokat a helyzeteket, amelyeken keresztül létező problémákról tud beszélni. Unikornisokról és barátságos manókról nagyon nehéz jó drámát írni. Ha arra gondolok, hogy itt, Erdélyben mi foglalkoztatja az egyszerű embereket, mi az, amit drámává lehet írni, akkor ezek a problémák jönnek elő. Nacionalizmus, korrupció, alkoholizmus, öngyilkosság, szegénység.”
