„Mára a kultusz megszűnt. Mint József Attila – akinek emlékéve ugyancsak mentes volt a sámánkodó hörgésektől –, Bartók is klasszikus lett, már-már »normálklasszikus«, azaz olyan alkotó, akinek nagysága vitán felül áll, ám művészete már nem provokál senkit, sem disputára, sem bálványrombolásra, sem adorációra. Akiről egykor a darmstadti avantgárd vezéralakja, Karlheinz Stockhausen doktori értekezést írt, az a kortárs zeneszerzésre talán már közvetve sem hat. Úgy tűnik, Bartók minden tekintetben érinthetetlenné vált” – Bartók halálának 60. évfordulóján írtuk e sorokat (a teljes cikk itt), s csak reménykedni tudunk, hogy talán valamit lendít a helyzeten a mai maraton.
A Budapesti Fesztiválzenekar 2008-ban kezdett maratonozni; akkor Csajkovszkij művei szóltak reggeltől estig a Müpában, majd következett Dvořák, Beethoven, Schubert, tavaly pedig Mozart volt a soros.
Fischer Iván választása idén Bartókra esett. A maraton fellépői közt van Banda Ádám, Varjon Dénes, a Kelemen Kvartett, Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok is. A maraton utolsó állomása A kékszakállú herceg vára: a Budapesti Fesztiválzenekart Fischer Iván vezényli.
