Béka Filmklub: Persepolis

  • 2012. november 13.

Snoblesse

Kamasz lánynak lenni Iránban – az utóbbi évek legnagyobb európai animációs sikere.


„Abban biztos voltam, hogy a Persepolisból animációs filmet kell csinálnom. Azon egyszerű oknál fogva, mert ha valós térbe helyezem a történetet és hús-vér színészekkel játszatom el, a nyugati nézőnek az jön le, hogy na, már megint valami távolban játszódó, közel-keleti dráma. Az animációval viszont el lehetett kerülni ezt az idegenkedést, de csak eszköz volt, egy a sok közül. Különben sem vagyok én egy Mijazaki, aki valami különleges animációs stílust hozott volna létre.” Ezt maga Marjane Satrapi mondta a Magyar Narancsnak annak kapcsán, hogy épp elkészítette élete első élő szereplős játékfilmjét, a Szilvás csirkét. S bár úgy tűnik, a rendezőnő marad is a hús-vér színészeknél, olybá tűnik, nehéz lesz túlszárnyalnia a saját iráni gyermekkorát megörökítő, előbb képregényformában, majd animációs filmként napvilágot látott Persepolist. A Béka Filmklub ma az Oscar-díjra jelölt és Cannes-ban is díjazott filmet vetíti. A vetítés után beszélgetés.

 





Figyelmébe ajánljuk

Múzeum Hatvanpusztán

Egy-két ezer ember tüntetett Hatvanpusztán szombat délután. A rendszert biztosan nem döntik meg ezzel, de legalább szívtak egy kis friss levegőt. De mennyi legyen a belépő a jövőre megnyitó Korrupció Múzeumba?

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.