„Abban biztos voltam, hogy a Persepolisból animációs filmet kell csinálnom. Azon egyszerű oknál fogva, mert ha valós térbe helyezem a történetet és hús-vér színészekkel játszatom el, a nyugati nézőnek az jön le, hogy na, már megint valami távolban játszódó, közel-keleti dráma. Az animációval viszont el lehetett kerülni ezt az idegenkedést, de csak eszköz volt, egy a sok közül. Különben sem vagyok én egy Mijazaki, aki valami különleges animációs stílust hozott volna létre.” Ezt maga Marjane Satrapi mondta a Magyar Narancsnak annak kapcsán, hogy épp elkészítette élete első élő szereplős játékfilmjét, a Szilvás csirkét. S bár úgy tűnik, a rendezőnő marad is a hús-vér színészeknél, olybá tűnik, nehéz lesz túlszárnyalnia a saját iráni gyermekkorát megörökítő, előbb képregényformában, majd animációs filmként napvilágot látott Persepolist. A Béka Filmklub ma az Oscar-díjra jelölt és Cannes-ban is díjazott filmet vetíti. A vetítés után beszélgetés.
