"Belenéztem magam" - Martus Éva képzőművész

  • rés a présen
  • 2014. június 26.

Snoblesse

Csámcsogni vagy nem csámcsogni - ez itt a kérdés.

rés a présen: Ne csámcsogj! című kiállításod a Gasztrogalériában látható mostantól szeptemberig. A témája is gasztronómiai?

Martus Éva: Ez a kiállítás most vegyes témákkal várja a látogatókat, bár van egy meghatározó, helyhez és címhez illő, nagyobb méretű vaslemezes kép a bejáratnál, amin egy tányér fölött csámcsogó kislány látszik. Még látható pár "evős" litográfia, konyhajelenetes olajkép és akrilképek. A munkák válogatásánál elsősorban arra kellett figyelnem, hogy méretüket tekintve kiférjenek. A Fióka Art Galériából kértek fel a kiállítás létrehozására.

false

rap: Hol van a helye ennek a kiállításnak a pályádon?

MÉ: Egy ideje egyáltalán nem keresek kiállítási lehetőségeket, és nem is vállaltam felkéréseket, se csoportos tárlatokon való részvételt. Sűrűn voltak az előző években kiállításaim, egymás után készítettem a képeket, és azt vettem észre magamon, hogy nem látok rá eléggé a munkáimra, belenéztem magam, nincs időm érlelni újabb ötleteket. Most hagyok magamnak időt. Ebben az átmeneti időszakban azért vállaltam a mostani kiállítást, mert közvetlen hangulat van ezekben a kissé zsivajos bárokban, kávézókban, ami - szerintem - illik a témáimhoz.

rap: Időd jó részében gyerekekkel foglalkozol. Mesélnél kicsit a Zikk-Zakk műhelyről?

MÉ: A képzőművészeti tevékenységgel párhuzamosan vezetek egy alkotóműhelyt. Többféle korosztály találta meg nálam a helyét.A sokszínű anyaghasználat mellett - grafit, szénrajz, pasztell, olajkép, akvarell, rézkarc, akvatinta, linómetszet, kerámiázás, tűzzománckészítés, nemezelés, fotogramkészítés, varrás stb.-most nyáron például ismét animációt készítünk. Szeretném, ha mindenki saját belső világára találna rá, és nem a betanult sémákat ismételné, mint a citromsárga napocska a papír felső sarkán.Célom kimozdítani őket egy saját, belső érzéseiken alapuló, sokszínű gondolatvilág felé.A rajzolás technikája és a térbeli látás megtanítható, a képzeletük előcsalogatása sokkal nehezebb. Természetesen a kettőt összesíteni aztán az igazi alkotás.

rap: A gyerekekkel is rendszeresen csinálsz kiállításokat. Miért fontos ez nekik?

MÉ: Szerintem a kiállítás viszonyítási alap a gyerekeknek és a szülőknek is. Keretben kiemelve az alkotások felértékelődnek a szemükben, még jobban megbecsülik egész éves munkájukat, szorgalmukat. Idén volt egy vekkerórás kiállításuk, ahol 110 darab - már nem működő - asztali csörgőóra belső szerkezete helyére applikáltunk többszintes papírképeket. Érdekes, szokatlan látvány volt a "létrapolcokon" hemzsegő órarengeteg. Nagy sikere volt.

rap: Melyik festőtől fogadnál el legszívesebben portrét magadról, ha felajánlaná?

MÉ: Sokkal jobban szórakoztatna, ha a szomszéd bácsi készítene portrét rólam, tudván róla, hogy életében nem fogott még ecsetet! Ha ismert festőt kérnék fel, előre sejteném, milyen lesz a végeredmény. Egyébként jobb, ha nem fest rólam senki.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.