Nemrég alaposan kifaggattuk Benedek Miklóst a pályafutásáról, és hogy mit szól a nagypapaszerephez:
Magyar Narancs: Az a színházi létforma, ahogyan ma él, rendez, összeállít, ahogy minőségi bulvárnak nevezett produkciókban játszik a Játékszínben és Orlainál – ez megfelel az ízlésének, a természetének?
| ||
Benedek Miklós: Elértek a nagypapaszerepek. Egyáltalán nem panaszkodom. Néhány éve volt olyan, hogy semmi dolgom nem volt. Mostanában nagyon sok mindenre kérnek fel, aminek őszintén örülök, de van egy bizonyos határ fizikai erőbírásban, szövegtanulásban. Jelenleg hét darabban játszom. A Vígszínházban túl vagyunk a Játék a kastélyban száztizedik előadásán, Orlainál A nagy négyes is száznál tart. A Játékszínben a Tíz kicsi négerben játszom, most próbáljuk a Virágot Algernonnakot, és áthozzuk a Madáchból a Napsugár fiúkat. Emellett Szacsvay Lászlóval felkértek minket Az öltöztetőre a Magyar Színházban.
MN: Konzervatív, hagyományos értékrendű ember. Mennyire könnyű ezt a mai világban képviselni?
BM: Szeretem a jó értelemben vett klasszikus, hagyományos színházat. De nem csak konzervatív vagyok. Nem is tudom, miért nem próbáltak még ki, mondjuk, egy Zsótér-szerű előadásban. Szívesen venném. Hatvankilenc éves vagyok. Már nem sok időm van, hogy kísérletezzenek velem.
A teljes interjú itt olvasható, az Aranytó pedig Benedek Miklós és Vári Éva főszereplésével a Belvárosi Színházban látható.
