Bertók Lajos-emlékest

  • 2016. április 28.

Snoblesse

Egy fiatalon elhunyt, nagy színészre emlékeznek.

2006-ban halt meg Bertók Lajos – a nagy formátumú színész most, május 1-jén lenne ötvenéves. A Narancs kritikusa így látta őt a Sopsits Árpád rendezte Gogol-átiratban, az Egy őrült naplójában. (a teljes írás itt olvasható):

false

„Ez a rendkívül impulzív színész ezúttal nagyon is higgadtan, erőit és eszközeit szépen beosztva rajzolja meg azt az ívet, amelyet Popriscsin bejár. Mozgása, mimikája, intonációja lehengerlően eleven és sodró, ugyanakkor meggyőzően fifikás. A figura alakváltása – őrültbe és királyba – szinte észrevétlen…”

Az előadás rendezője, Sopsits Árpád Bertók Lajosról: „Arra törekedett (vagy született?), hogy feltárja és felmutassa, mintegy tapinthatóvá és átélhetővé tegye az ember esendőségét, összetett, ellentmondásos lelkületét, hogy eljusson a színészi lét és a valóságos lét határáig, és akár átlépje, s így összemossa azokat.”

Május 11-én 17.00 órától családtagok, barátok, művésztársak idézik fel Bertók Lajos egyéniségét, pályáját, emlékét a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A beszélgetéseket Sopsits Árpád vezeti.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.