Bezerédi Zoltán verses estje

  • 2013. május 6.

Snoblesse

Vörösmartyt szaval és Esterházytól idéz a színész a Sufniban.


Fotó: Garamvári Gábor

Cigány politikust játszik Tersánszky J. Jenő és Grecsó Krisztián Cigányok című darabjában, Kapitány a Woyczekben, Besszemjonov Gorkij Kispolgárokjában, Hataraszi Barabás Parti Nagy Lajos Pinokkiójában és versmondó a Sufniban. Bagatell – gondolatok egy pincében című estjén a neves színész és alkalmi rendező (a Nemzeti Színház Úri murija az ő rendezése) Ady Endre, Babits Mihály, Esterházy Péter, Háy János, József Attila, Petri György, Marin Sorescu, Spiró György, Szabó Lőrinc, Térey János és Vörösmarty Mihály műveit adja elő. A verseket – miként az alábbit is – Bezerédi válogatta:

 

 

Kedves Zoltán,
nem nagyzol tán
a költő,
ha töltő-
tollával, íme
verset ír neked,
azaz éneket,
melynek van ríme.

(József Attila, 1937)

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.