BIDF – Fogságban Krisztusért

  • 2014. szeptember 19.

Snoblesse

Éljen a kreatív dokumentumfilm! Éljen, éljen!
false

Ilyen még nem volt – tudjuk meg a Budapest International Documentary Festival ötletgazdájától, Sós Ágnes rendezőtől (interjúnk vele itt), mert a BIDF  „Magyarország első rangos nemzetközi versenye és fóruma, ahol a világ bármely részéről érkező dokumentumfilmek tematikai megkötés nélkül szerepelhetnek és mérettethetnek meg”. A szervezők a világ legfontosabb dokumentumfilm-fesztiváljainak mintáját vették át, s jövőre már nemzetközi pitchingfórumot is ígérnek. Az idei kínálatból egyebek mellett megtudhatjuk, milyen az élet egy keresztény bentlakásos iskolában (Kate Logan: Fogságban Krisztusért), kiderül, milyen támadások érik Putyin Oroszországában a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű fiatalokat (Askold Kurov, Pavel Loparev: Error 404 – Elveszett gyerekek), és képet kaphatunk Kínáról, az első olyan országról, ahol az internetfüggőséget hivatalosan is betegségnek nyilvánították (Shosh Shlam, Hilla Madalia: Netfüggők).

Kate Logan Fogságban Krisztusért című dokumentumfilmjét ma 16.00 órától vetítik. A fiatal evangélikus rendezőnő a Dominikai Köztársaságban forgatta filmjét, ahol „problémás” tinédzsereket kezelnek egy úgynevezett „rehabilitációs” központban – a várakozásaitól merőben eltérő körülmények között. Megtudhatjuk, mi mindent erőltetnek ezekre a fiatalokra, akiket a szüleik engedélyével raboltak el. A rendezőnő maga is részesévé válik a történetnek: személyes küldetése lesz egy fiatal férfi megmentése, ami az ő életét is gyökeresen megváltoztatja.


Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.