rés a présen: Zenész, író, színész. Mitől függ, hogy éppen melyik?
Bíró Kriszta: Zenész nem vagyok, csak egy színész, aki szeret énekelni, belső kényszerből, mert olyankor erősebben jelen vagyok, sűrítetten, mint mondjuk egy versben. Író sem igen volnék, színész vagyok, aki ír. Belső kényszerből, mert kidől a fülemen a sok történetem. Színész vagyok, aki ebbe is, abba is belekóstol, "Ide nekem az oroszlánt is" alapon. Folyton hatnak ide-oda, mint egy jól sikerült családi ebéd az esti előadásra. És viszont.
| ||
rap: Mik a most futó kedves szerepeid az Örkényben?
BK: A képzelt beteg, az Ibusár, a Liliomfi. De nem állítom, hogy a többit nem szeretném. Most készül az Anyám tyúkja, a magyar irodalom emblematikus verseiből, iszonyúan izgalmas vállalkozás. A költészet napján lesz a premier.
rap: Az Átriumban Parti Nagy Lajos Átriumklorid (avagy a színész ötször) című új darabját mutatjátok be. Neked íródott a női főszerep?
BK: Nekünk íródott az egész. Néder Panni rendezőnek, Hevér Gábornak, Marsalkó Eszter dramaturgnak. Három éve találtuk ki, hogy ez legyen, hogy akarjuk. A mi összgondolkodásunk, vágyaink mentén íródott az utóbbi hat hónapban. Sőt, íródik. Még most is alakul a szöveg. Éppen annyira vagyok fontos ebben a dologban, mint a többiek. A bemutató április 2-án van. Hogy miről szól, az szétfeszíti a kereteinket. Talán a hazugságról, legyen az bármilyen jóindulatú. Olyan hazugságokról, amelyeket észrevétlenül követünk el nap mint nap. Ha minden klappol, akkor majd lehet sokat röhögni, de leginkább arról szól, hogy játszani jó. Különböző "bőrökbe" bújni egyetlen este.
rap: A HANEM zenekar miért fontos az életedben?
BK: A zenekar ajándék, Isten áldása, szeretés és közben iszonyú komolyan vett ügymenet. Négy alapvetően muzsikusnő odavett maga mellé. (Én kottát csak segítséggel olvasok, ugye.) Énekelhetek, sőt, most már zenélhetek is a magam szerény képességeivel. A zenekar Nádori Lídia találmánya, ő a főnök, és ezt igen jól csinálja. Nem-főnök módra, érzéssel, okosan. Legközelebb április 22-én koncertezünk a Roham kocsmában. Nem csak "muzsikailag" vagyok hálás a csajoknak. Öt, teljesen más életrészről érkező ember együtt valamit csinál. Kiszabadultam valahonnan miattuk, ahol ugyan nagyon jó lenni, de könnyen egy krecliben találhatja magát az ember, ahonnan nincsen kijárás. Így meg van. Az sem megvetendő, hogy szeretem őket külön-külön is, nem csak egyben. Önmagukért.
rap. Az előadóművésznek mikor van ideje írni?
BK: Ha csinál magának.
rap: Mikorra tervezel új kötetet?
BK: "Kötetet" sosem tervezek, ha minden jól megy, néhány év alatt lesz annyi fájl és szándék, amennyi egy kötetet elbír. A Fércmű megjelenése óta nem nagyon írtam, illetve cikket-esszét azt igen, de sajátot nem nagyon. Még "nem ment ki". De vannak terveim, persze.
rap: Hová sodor a fesztiválszezon?
BK: A nyár kitüntetett időszak, akkor szoktunk töltőre kapcsolni. Igyekszünk nem dolgozni, illetve nem úgy, ahogyan év közben. Nekünk "az év" szeptembertől júniusig tart. Nyáron víz, gyerekek, élvezet, durrelli értelemben vett tenger, napsütés, nagy alvások, ragyogás. Ez a Duracell a következő tíz hónapra. Általában ilyentájt (március végén) szoktak elkezdődni a nyári álmaim, a polipos, sivítozós, paradicsomsaláta-balzsamecet-naplemente típusúak. Minden álmomnak egy a vége: éppen lecsapjuk az autó csomagtartóját, és a hajnali opálban elindulunk a rakparton, kifelé a városból. Áprilisban még sosem hiszem el, hogy ez bekövetkezhet.
rap: Mi az a gondolat, ami legjobban bánt tégedet?
BK: Hogy megint úgy néz ki ez a város, mint gyerekkoromban: pontosan látom, ki turista, ki nem. Pedig volt néhány év, amikor nem kellett ezen gondolkodnom.
