Budapesti Fesztiválzenekar: Éjféli koncert

  • 2012. szeptember 12.

Snoblesse

Az éjjel élőkre is gondol a zenekar. Immár harmadszor.


 

– Uram, ne haragudjon, hogyan jutok el a Carnegie Hallba?
– Gyakorolni, sokat gyakorolni.
A Budapesti Fesztiválzenekar jóvoltából a szakállas vicc akár az Andrássy úttal, akár a Szépművészeti Múzeum lépcsőjével is behelyettesíthető, hiszen immár mindkét helyszín összekapcsolható egy-egy rendhagyó BFZ-koncerttel. A rendhagyó koncertek listájáról a Millenáris Teátrum sem maradhat le, eddig két alkalommal adott itt éjféli koncertet a Fesztiválzenekar. És a számításuk bejött: a megcélzott közönség – a romkocsmák két keréken közlekedő kuncsaftjai (röviden: a fiatalok) – nagy számban képviseltette magát a késő esti komolyzenei megmozdulásokon, és alighanem a harmadik alkalommal sem lesz ez másképp. A Millenáris Teátrumban a következő programmal várják az éjszakázókat: Antonio Vivaldi: D-dúr hegedűverseny, RV 208 „Il grosso mogul”; Jan Dismas Zelenka: a-moll szimfónia (3., 4. tétel), Ligeti György: Zongoraverseny.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.