Az idei Ultrahang Fesztivál a Trafóval közös szervezésben Charlemagne Palestine koncertjével adja meg a felütést. Charlemagne (akinek valós születési évét és eredeti nevét is viták övezik) amerikai minimalista zeneszerző, performer, képzőművész, exkántor egy személyben – habár saját ars poeticája szerint egyik sem, hiszen nincs hivatása, csupán sodródik az árral. Az idén hetvenéves művész általában templomokban és zsinagógákban lép fel, s előadásainak sajátossága, hogy nem csupán zenésztársait, de kedvenc plüssfiguráit is magával hozza koncertjeire. A játék mackó a helyszín esetleges szakralitását mit sem csökkenti, sőt maga is afféle misztikus aurát sugároz.
| ||
Az ikonikus figuraként is számon tartott művész eleinte a New York-i avantgárdhoz kötődött, de pályája második szakaszában az impresszionista klasszikusok ihlették meg. Debussy, Ravel, Monet, Gauguin művészete vezette a szakrális zene felé. Avantgárd gyökereit sem tépte ki: tértől és hangszertől függően használ új struktúrákat. Zenéjének fontos eleme a fájdalom, hiszen a billentyűs hangszereket sem a megszokott módon használja. Erőszakos hévvel veri a zongorát, az orgonát, szuggesztív energiákat szabadít ki magából, és így szabadítja fel a közönségét is. Hogy az ujjait megvédje a végkimerüléstől, kretek cigarettával és konyakkal zsibbasztja megfáradt tagjait – előadás közben, kirívó öltözetben.
Palestine eleinte elsősorban vallási eseményeken énekelt, azonban a hetvenes években lehetőséget kapott arra is, hogy Manhattanben a Modern Művészetek Múzeumából származó harangokon játsszon. Azóta dolgozik spirituális hangszerekkel, szakrális terekben. A hetvenes évek végén zenei munkásságában kisebb szünetet tartott, ekkor fordult a képzőművészet és a performansz világa felé. Ahogy a zenében, úgy a vizualitásban is a határokat feszegette. Olyan műfajokban akarta megmutatni képességeit, amelyeket nem ismert, nem értett. Charlemagne a teddy maci szülőhazájából, Brooklynból származik, onnan, ahol az őseihez hasonló orosz zsidó bevándorló készítette el először a legendás figurát. Palestine már kiskorában is rajongott ezért a bábuért, ám tizenéves korában édesanyja vallási szokásként eltávolította a lakásból teljes gyűjteményét. Később visszatért ehhez az élményhez, és kiállításai anyagaiban is feldolgozta a témát, de koncertjei rendszeres szereplőivé is megtette az immár felmagasztosult figurákat.
