Coetzee Szégyene

  • 2015. október 26.

Snoblesse

Egy Nobel-díjas szerző, egy Cannes-ba hazajáró rendező – Mundruczó Kornél J. M. Coetzee regényét adaptálta színpadra.
false

 

Fotó: Ágh Márton

Először kirúgják, aztán megkínozzák: David Lurie-t, a romantikus költészet kutatóját, akire finoman szólva is rájár a rúd az apartheid utáni Dél-Afrikában, legutóbb John Malkovich alakította (szegényes dél-afrikai akcentussal) J. M. Coetzee Szégyen című regényének filmváltozatában. Ugyanőt, azaz a talajt és előjogait vesztett sznob entellektüelt Zsótér Sándor játssza Mundruczó Kornél színpadi változatában, mely kritikusunk szerint (a teljes szöveg itt): „Mundruczó Kornél legjobb rendezése a Szorokin-adaptáció óta: a Jég (ami még színtiszta magyar produkció volt) tudott ennyire belehasítani a színházba, mint ez a Szégyen tudna, ha elegen láthatnák itthon is, abban a közegben, amelyből vétetett.” Most itt az újabb lehetőség, hogy elegen láthassák a számos külföldi állomást is megjárt produkciót – a Trafóban három alkalommal láthatók David Lurie 16 éven felülieknek szóló megpróbáltatásai. Zsótéren kívül Bánki Gergely, Katona László, Tóth Orsi, Láng Annamária, Monori Lili, Székely B. Miklós, Rába Roland, Szemenyei János és Wéber Kata is feltűnik a színen.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.