| ||
„Más szomorúság nincs is a kötetben, csak a tény, hogy fiatal szerzője elhunyt. Mert az ő iróniával telített optimizmusa és a két, politikailag korrekt ló vicces párbeszédei (Hacsek és Sajó nyolc lábon) bárkit felvillanyoznak, beteg gyereket, közös felügyeletért küzdő apukát, őrületbe kergetett anyukát. Sőt, a lokálpatrióta gödöllői pacik történetei terápiásan hatnak arra is, aki csak úgy bénázik, mintha szerencsétlen gegek sorozata volna az élete. Györgyi néni és Sajó bácsi tanyáján, a főváros közelében is számos olyan izgalmas dolog zajlik, mint a híradókban (rendőrök szerencsétlenkedése; szélhámosok, csalók próbálkozásai; pénzéhes, lelkiismeretlen állatorvosok sáskajárása), amit mi a hétköznapjainkban nem gondolunk viccesnek. A mesében mégis humoros színezetet kapnak, ahogy az okos Csoda és a nagy igazságérzettel rendelkező csavargó Kósza elviselik, megoldják ezeket.”
Czigány Zoltán méltán népszerű lovas meséjéről írta e sorokat recenzensünk (a teljes kritika itt), s mi csak annyit tennénk hozzá az ugyancsak méltán népszerű színpadi adaptáció kapcsán: a lokálpatrióta gödöllői pacikat Gazsi (9) is jó szívvel és sokat emlegeti.
