Csoda és Kósza

  • 2017. február 16.

Snoblesse

Lokálpatrióta pacik az Örkényben.
false

„Más szomorúság nincs is a kötetben, csak a tény, hogy fiatal szerzője elhunyt. Mert az ő iróniával telített optimizmusa és a két, politikailag korrekt ló vicces párbeszédei (Hacsek és Sajó nyolc lábon) bárkit felvillanyoznak, beteg gyereket, közös felügyeletért küzdő apukát, őrületbe kergetett anyukát. Sőt, a lokálpatrióta gödöllői pacik történetei terápiásan hatnak arra is, aki csak úgy bénázik, mintha szerencsétlen gegek sorozata volna az élete. Györgyi néni és Sajó bácsi tanyáján, a főváros közelében is számos olyan izgalmas dolog zajlik, mint a híradókban (rendőrök szerencsétlenkedése; szélhámosok, csalók próbálkozásai; pénzéhes, lelkiismeretlen állatorvosok sáskajárása), amit mi a hétköznapjainkban nem gondolunk viccesnek. A mesében mégis humoros színezetet kapnak, ahogy az okos Csoda és a nagy igazságérzettel rendelkező csavargó Kósza elviselik, megoldják ezeket.”

Czigány Zoltán méltán népszerű lovas meséjéről írta e sorokat recenzensünk (a teljes kritika itt), s mi csak annyit tennénk hozzá az ugyancsak méltán népszerű színpadi adaptáció kapcsán: a lokálpatrióta gödöllői pacikat Gazsi (9) is jó szívvel és sokat emlegeti.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.