„Szavakkal már nem” - Mundruczó Kornél rendező

  • rés a présen
  • 2017. február 16.

Snoblesse

Schubert Téli utazása Mundruczó-módra.

rés a présen: Filmek és színdarabok után most először koncertszínházat rendezel. Egyáltalán mi az, hogy koncertszínház? És miért érdekel?

Munduczó Kornél: A koncertszínház kifejezés valamilyen operaszerű előadást sejtet. Ezzel szemben a mi produkciónk olyan valóságos, élő anyaggal áll kapcsolatban, amelyet elég pontosan jellemez a videoinstalláció megjelölés. Ez a lehetőség mindig érdekelt, efféle produkciókat rendeztem Bécsben, Antwerpenben és Zürichben is.

rap: Honnan indult az együttműködés az Óbudai Danubia Zenekarral, és hogyan zajlanak a próbák?

MK: Tavaly az antwerpeni operaház kért föl a Kékszakállú megrendezésére, ahhoz választottam párdarabnak Schubert fontos dalciklusát. Most Hámori Máté, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője javaslatára szívesen nyúlok a Hans Zender-féle modern átirathoz, amely – mint szinte kortárs mű – természetes módon jellemzi korunk európai embe­rének egzisztenciáját. A Danubia zenekar tagjai fiatalok, sokuknak nem egészen ismeretlen a bizonytalan jelen és kilátástalan jövő rémképe. Szakítani akartam azzal a gyakorlattal, hogy a dalciklusok ki­öregedett operisták terepévé váltak. Ez egy reményvesztett fiatal férfi drámája. Nagy örömmel látom a pódiumon Szemenyei Jánost, egyébként a Proton Színház állandó zeneszerzőjét, aki ezzel a szereppel mint énekes bizonyítja tehetségét.

false

 

Fotó: Fegyverneki Sándor

rap: Mi ragadott meg Schubert Winterreise című zeneművében?

MK: Rendkívüli, tökéletesen zárt mű, amely itt és most sokat mond nekünk az otthontalanság és idegenség drámájáról. A videoinstalláció filmkockái valóságos magyarországi menekülttáborok lakóit örökítették meg. A velük töltött idő inspiratív tapasztalat volt, amely egy-egy sokatmondó jelenet segítségével szembesített bennünket megannyi ember alapvető egzisztenciális problémáival. Ahogyan megmerítkeztem az elhagyatottság és reménytelenség e világában, olyan mély megrendülés fogott el, amelyről szavakkal már nem, csak zenével lehet számot adni. A menekültek általános bizonytalansága, strukturálatlan létezése, szinte öntudatlan vegetálásának réme vagy valósága mögé a zene teszi ki a felkiáltójelet.

rap: Ha egy könnyűzenei művet megrendezhetnél, melyik volna az, és melyik zenekart választanád az előadáshoz?

MK: A The Mamas And The Papas California Dreamin’ című számát Nick Cave and The Bad Seeds előadásában.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.