„Szavakkal már nem” - Mundruczó Kornél rendező

  • rés a présen
  • 2017. február 16.

Snoblesse

Schubert Téli utazása Mundruczó-módra.

rés a présen: Filmek és színdarabok után most először koncertszínházat rendezel. Egyáltalán mi az, hogy koncertszínház? És miért érdekel?

Munduczó Kornél: A koncertszínház kifejezés valamilyen operaszerű előadást sejtet. Ezzel szemben a mi produkciónk olyan valóságos, élő anyaggal áll kapcsolatban, amelyet elég pontosan jellemez a videoinstalláció megjelölés. Ez a lehetőség mindig érdekelt, efféle produkciókat rendeztem Bécsben, Antwerpenben és Zürichben is.

rap: Honnan indult az együttműködés az Óbudai Danubia Zenekarral, és hogyan zajlanak a próbák?

MK: Tavaly az antwerpeni operaház kért föl a Kékszakállú megrendezésére, ahhoz választottam párdarabnak Schubert fontos dalciklusát. Most Hámori Máté, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője javaslatára szívesen nyúlok a Hans Zender-féle modern átirathoz, amely – mint szinte kortárs mű – természetes módon jellemzi korunk európai embe­rének egzisztenciáját. A Danubia zenekar tagjai fiatalok, sokuknak nem egészen ismeretlen a bizonytalan jelen és kilátástalan jövő rémképe. Szakítani akartam azzal a gyakorlattal, hogy a dalciklusok ki­öregedett operisták terepévé váltak. Ez egy reményvesztett fiatal férfi drámája. Nagy örömmel látom a pódiumon Szemenyei Jánost, egyébként a Proton Színház állandó zeneszerzőjét, aki ezzel a szereppel mint énekes bizonyítja tehetségét.

false

 

Fotó: Fegyverneki Sándor

rap: Mi ragadott meg Schubert Winterreise című zeneművében?

MK: Rendkívüli, tökéletesen zárt mű, amely itt és most sokat mond nekünk az otthontalanság és idegenség drámájáról. A videoinstalláció filmkockái valóságos magyarországi menekülttáborok lakóit örökítették meg. A velük töltött idő inspiratív tapasztalat volt, amely egy-egy sokatmondó jelenet segítségével szembesített bennünket megannyi ember alapvető egzisztenciális problémáival. Ahogyan megmerítkeztem az elhagyatottság és reménytelenség e világában, olyan mély megrendülés fogott el, amelyről szavakkal már nem, csak zenével lehet számot adni. A menekültek általános bizonytalansága, strukturálatlan létezése, szinte öntudatlan vegetálásának réme vagy valósága mögé a zene teszi ki a felkiáltójelet.

rap: Ha egy könnyűzenei művet megrendezhetnél, melyik volna az, és melyik zenekart választanád az előadáshoz?

MK: A The Mamas And The Papas California Dreamin’ című számát Nick Cave and The Bad Seeds előadásában.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”