Desiré Freud kanapéján

  • 2015. február 16.

Snoblesse

Lazuljon el, hunyja be a szemét, s mondja ki, vajh’ ki-mire gondolhat Kosztolányi fő művében, az Édes Annában.
false

„Régen csukott be az olvasó olyan megrendülten könyvet, mint Kosztolányi Dezsőnek ezt a regényét. És régen mozdult meg benne annyi, mint e könyv elolvasása után. Régen érezte magát a világegyetem nagy gondolatáramainak, az örök gondolatvonulatoknak annyira a közelségében” – írta a Nyugat hasábjain Elek Artúr az Édes Annáról, s ha a világegyetem nagy gondolatáramai ma némileg másképp és más mederben áramlanak is, mint a közlés (1927) évében, a kritika végkicsengésével maradéktalanul egyetértünk. És nem emelhetünk kifogást az előtt a színházi kísérlet előtt sem, melynek keretében a KoMod Éjszakai Színház csapata a pszichoanalízis egynémely eszközétől, de a humortól sem visszariadva viszi színre Édes Anna történetét.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.