Desiré Freud kanapéján

  • 2015. február 16.

Snoblesse

Lazuljon el, hunyja be a szemét, s mondja ki, vajh’ ki-mire gondolhat Kosztolányi fő művében, az Édes Annában.
false

„Régen csukott be az olvasó olyan megrendülten könyvet, mint Kosztolányi Dezsőnek ezt a regényét. És régen mozdult meg benne annyi, mint e könyv elolvasása után. Régen érezte magát a világegyetem nagy gondolatáramainak, az örök gondolatvonulatoknak annyira a közelségében” – írta a Nyugat hasábjain Elek Artúr az Édes Annáról, s ha a világegyetem nagy gondolatáramai ma némileg másképp és más mederben áramlanak is, mint a közlés (1927) évében, a kritika végkicsengésével maradéktalanul egyetértünk. És nem emelhetünk kifogást az előtt a színházi kísérlet előtt sem, melynek keretében a KoMod Éjszakai Színház csapata a pszichoanalízis egynémely eszközétől, de a humortól sem visszariadva viszi színre Édes Anna történetét.

Figyelmébe ajánljuk