Valahol a fáskamrában - Bujdosó János zenész

  • rés a présen
  • 2015. február 13.

Snoblesse

Február 27-én a Müsziben játszik bizánci szörf dzsesszt a triójával.

rés a présen: Hol a helyed a hazai zenei életben?

Bujdosó János: Nem igazán szoktam azon gondolkodni, hol a helyem a zenei életben, de ha muszáj valamit mondanom, akkor ez a hely valahol a fáskamrában van. Inkább – ahogy mondani szokás – előre tekintek, saját projekteken, ötleteken agyalok egyfajta önfoglalkoztatásként, de azért mindezek mellett szerencsére másoknak is kell zenéket szállítanom, alkalmazott zenélésben is vagyok tehát sokszor. Ami a leggyakrabban visszatérő motívum volt az egész eddigi pályámon, az a definíciós kényszer, hogy én tulajdonképpen milyen zenét is csinálok. Négy szónál rövidebb stílmeghatározást még soha nem találtam, egészen eddig a pontig. A Bujdosó Trióról mondjuk azt, hogy bizánci szörf dzsesszt játszik. Ez három szó.

false

rap: Szerinted milyen ma a magyar könnyűzene, például ahhoz képest, amikor kezdted?

BJ: Amikor mi kezdtük, a kutyaütés volt a zenei élet szereplőinek a legjellegzetesebb tevékenysége, amiből én is kivettem a részem a 90-es években jócskán. Ma már nagyon sok ügyes kezű fiatal zenész van, de mintha nem lenne elég tartalom, ötlet, mindenki a tutira megy. Elvileg lázadó korukban lévő fiatal emberek játszanak teljesen konformista, sima zenét, technikailag amúgy magas színvonalon. Persze, azért van egy-két jó punkzenekar. A 90-es években az önmegvalósítás volt az elsődleges, ma a megjelenés a Petőfi rádióban, ha sarkíthatok kicsit.

rap: Fontosnak tartod, hogy technikailag tökéletesedjen a tudásod?

BJ: A technika azért fontos, hogy a kellő pillanatban a lehető legnagyobb szabadság érzetével tudjunk játszani.

rap: Milyen projektjeid futnak jelenleg?

BJ: Nemrég jelent meg az Egy Kiss Erzsi Zene és a Kistehén új albuma is. A trióval 2012 végén jelent meg a debütáló lemezünk, az már majdnem 2013, tehát, ha idén csinálunk lemezt, akkor mondhatjuk, hogy csak két év telt el a kettő között. De az idei megjelenésre kicsi az esély, mert a triós zeneszerzést kicsit hanyagolnom kellett egyéb, színházi munkáim miatt, ez most fog beindulni. Ezzel párhuzamosan pedig finomítgatom a Betlehem Boys névre hallgató projektemet, melyre az NKA-tól kaptam támogatást. Betlehemes dalok lesznek pszichedelikusan kicsavarva. Félelmetes lesz, olyan, mint egy rém­álom.

rap: Hol láthatunk élőben legközelebb?

BJ: Február 27-én a Müsziben játszik a trió, ez lesz a zenekar 4. születésnapja. Tehát együtt örülés céljából várunk mindenkit szeretettel azon az estén.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.