Dj Cam & Blockhead az Akváriumban

  • 2012. szeptember 24.

Snoblesse

Hiphop, amelyet alaposan továbbgondoltak készítőik: finom jazzes hangulatok, atmoszferikus hangzások, füst és mágia – egy amerikai és egy párizsi előadásában.


A nyolcvanas évektől kibontakozó hiphopkultúra (mely a rock and rollhoz hasonlóan több mint zene vagy puszta érzés – egy teljes életforma) sokakat megihletett, és egyben továbbgondolásra késztetett – közülük e héten ketten is tiszteletüket teszik nálunk, ráadásul egyetlen este leforgása alatt. A francia Dj Cam (Laurent Daumail) valóságos élő legenda, aki a kilencvenes évek közepe óta gyártja stílushatárokat sosem respektáló (a drum and bass vagy éppen a house felé is nyitott), jól felismerhető, elegáns stílusú kompozíciót. Dj Cam albumai és maxijai jól belesimultak a kor triphopnak is nevezett füstös, lassú, „tört” ütemű, hogy azt mondjuk, meditatív zenéi közé – miközben érzékenysége és hajlamai legalább ennyire rokonítják az olyan produkciókkal, mint az utóbb Dj Yellow és Bob Sinclar néven a house-szcénán belül befutó honfitársai által működtetett, elvarázsoltan finom The Mighty Bop. A lényeg, hogy Cam hosszú időn át töretlen szorgalommal és figyelemre méltó kreativitással gyártotta és adta ki zenéit – habár a kétezres évek közepétől tartott egy kiadós szünetet, hogy ezt követően annál lelkesebben kezdje újra. Hét év szünet után tavaly kiadott, Seven című lemeze pedig még kellőképpen friss ahhoz, hogy ennek anyaga köré építse fel estjeit.


Előtte az „utódja”, a manhattani James Anthony Simon, alias Blockhead mutatja be, mi történik, ha egy fékezhetetlen zenei fantáziájú, ugyanakkor maximálisan popérzékeny alkotó dekonstruálja az utóbbi évtizedek hiphop- és absztrakt hiphop zenéit. Blockhead még 2004-ben futott be a Ninja Tune-nál kijött kiváló Music By Cavelight albumával, amelyen meggyőzően frissítette fel a közhelyesen csak filmzenei igényűnek nevezett, lassú tempójú (downtempo) zenék műfaját – s ehhez csak kellő mennyiségű zenei ötletet és patront kellett elsütnie. Azóta még négy albumot adott ki: közülük hármat, így a legfrissebb, Interludes After Midnight címűt is szintén a Ninja Tune-nál – ezen, ha akarjuk, megtaláljuk akár a diszkóbeütésű, táncolható, sőt énekelhető, dalszerű darabokat is. Ráadásul az este nem csak a zenéről szól majd – igazi audiovizuális élmény vár a megfontoltabb, de korántsem ingerszegény zenékre vágyó publikumra.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.