Dj Cam & Blockhead az Akváriumban

  • 2012. szeptember 24.

Snoblesse

Hiphop, amelyet alaposan továbbgondoltak készítőik: finom jazzes hangulatok, atmoszferikus hangzások, füst és mágia – egy amerikai és egy párizsi előadásában.


A nyolcvanas évektől kibontakozó hiphopkultúra (mely a rock and rollhoz hasonlóan több mint zene vagy puszta érzés – egy teljes életforma) sokakat megihletett, és egyben továbbgondolásra késztetett – közülük e héten ketten is tiszteletüket teszik nálunk, ráadásul egyetlen este leforgása alatt. A francia Dj Cam (Laurent Daumail) valóságos élő legenda, aki a kilencvenes évek közepe óta gyártja stílushatárokat sosem respektáló (a drum and bass vagy éppen a house felé is nyitott), jól felismerhető, elegáns stílusú kompozíciót. Dj Cam albumai és maxijai jól belesimultak a kor triphopnak is nevezett füstös, lassú, „tört” ütemű, hogy azt mondjuk, meditatív zenéi közé – miközben érzékenysége és hajlamai legalább ennyire rokonítják az olyan produkciókkal, mint az utóbb Dj Yellow és Bob Sinclar néven a house-szcénán belül befutó honfitársai által működtetett, elvarázsoltan finom The Mighty Bop. A lényeg, hogy Cam hosszú időn át töretlen szorgalommal és figyelemre méltó kreativitással gyártotta és adta ki zenéit – habár a kétezres évek közepétől tartott egy kiadós szünetet, hogy ezt követően annál lelkesebben kezdje újra. Hét év szünet után tavaly kiadott, Seven című lemeze pedig még kellőképpen friss ahhoz, hogy ennek anyaga köré építse fel estjeit.


Előtte az „utódja”, a manhattani James Anthony Simon, alias Blockhead mutatja be, mi történik, ha egy fékezhetetlen zenei fantáziájú, ugyanakkor maximálisan popérzékeny alkotó dekonstruálja az utóbbi évtizedek hiphop- és absztrakt hiphop zenéit. Blockhead még 2004-ben futott be a Ninja Tune-nál kijött kiváló Music By Cavelight albumával, amelyen meggyőzően frissítette fel a közhelyesen csak filmzenei igényűnek nevezett, lassú tempójú (downtempo) zenék műfaját – s ehhez csak kellő mennyiségű zenei ötletet és patront kellett elsütnie. Azóta még négy albumot adott ki: közülük hármat, így a legfrissebb, Interludes After Midnight címűt is szintén a Ninja Tune-nál – ezen, ha akarjuk, megtaláljuk akár a diszkóbeütésű, táncolható, sőt énekelhető, dalszerű darabokat is. Ráadásul az este nem csak a zenéről szól majd – igazi audiovizuális élmény vár a megfontoltabb, de korántsem ingerszegény zenékre vágyó publikumra.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”