Dj Cam & Blockhead az Akváriumban

  • 2012. szeptember 24.

Snoblesse

Hiphop, amelyet alaposan továbbgondoltak készítőik: finom jazzes hangulatok, atmoszferikus hangzások, füst és mágia – egy amerikai és egy párizsi előadásában.


A nyolcvanas évektől kibontakozó hiphopkultúra (mely a rock and rollhoz hasonlóan több mint zene vagy puszta érzés – egy teljes életforma) sokakat megihletett, és egyben továbbgondolásra késztetett – közülük e héten ketten is tiszteletüket teszik nálunk, ráadásul egyetlen este leforgása alatt. A francia Dj Cam (Laurent Daumail) valóságos élő legenda, aki a kilencvenes évek közepe óta gyártja stílushatárokat sosem respektáló (a drum and bass vagy éppen a house felé is nyitott), jól felismerhető, elegáns stílusú kompozíciót. Dj Cam albumai és maxijai jól belesimultak a kor triphopnak is nevezett füstös, lassú, „tört” ütemű, hogy azt mondjuk, meditatív zenéi közé – miközben érzékenysége és hajlamai legalább ennyire rokonítják az olyan produkciókkal, mint az utóbb Dj Yellow és Bob Sinclar néven a house-szcénán belül befutó honfitársai által működtetett, elvarázsoltan finom The Mighty Bop. A lényeg, hogy Cam hosszú időn át töretlen szorgalommal és figyelemre méltó kreativitással gyártotta és adta ki zenéit – habár a kétezres évek közepétől tartott egy kiadós szünetet, hogy ezt követően annál lelkesebben kezdje újra. Hét év szünet után tavaly kiadott, Seven című lemeze pedig még kellőképpen friss ahhoz, hogy ennek anyaga köré építse fel estjeit.


Előtte az „utódja”, a manhattani James Anthony Simon, alias Blockhead mutatja be, mi történik, ha egy fékezhetetlen zenei fantáziájú, ugyanakkor maximálisan popérzékeny alkotó dekonstruálja az utóbbi évtizedek hiphop- és absztrakt hiphop zenéit. Blockhead még 2004-ben futott be a Ninja Tune-nál kijött kiváló Music By Cavelight albumával, amelyen meggyőzően frissítette fel a közhelyesen csak filmzenei igényűnek nevezett, lassú tempójú (downtempo) zenék műfaját – s ehhez csak kellő mennyiségű zenei ötletet és patront kellett elsütnie. Azóta még négy albumot adott ki: közülük hármat, így a legfrissebb, Interludes After Midnight címűt is szintén a Ninja Tune-nál – ezen, ha akarjuk, megtaláljuk akár a diszkóbeütésű, táncolható, sőt énekelhető, dalszerű darabokat is. Ráadásul az este nem csak a zenéről szól majd – igazi audiovizuális élmény vár a megfontoltabb, de korántsem ingerszegény zenékre vágyó publikumra.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.