Dj Cam & Blockhead az Akváriumban

  • 2012. szeptember 24.

Snoblesse

Hiphop, amelyet alaposan továbbgondoltak készítőik: finom jazzes hangulatok, atmoszferikus hangzások, füst és mágia – egy amerikai és egy párizsi előadásában.


A nyolcvanas évektől kibontakozó hiphopkultúra (mely a rock and rollhoz hasonlóan több mint zene vagy puszta érzés – egy teljes életforma) sokakat megihletett, és egyben továbbgondolásra késztetett – közülük e héten ketten is tiszteletüket teszik nálunk, ráadásul egyetlen este leforgása alatt. A francia Dj Cam (Laurent Daumail) valóságos élő legenda, aki a kilencvenes évek közepe óta gyártja stílushatárokat sosem respektáló (a drum and bass vagy éppen a house felé is nyitott), jól felismerhető, elegáns stílusú kompozíciót. Dj Cam albumai és maxijai jól belesimultak a kor triphopnak is nevezett füstös, lassú, „tört” ütemű, hogy azt mondjuk, meditatív zenéi közé – miközben érzékenysége és hajlamai legalább ennyire rokonítják az olyan produkciókkal, mint az utóbb Dj Yellow és Bob Sinclar néven a house-szcénán belül befutó honfitársai által működtetett, elvarázsoltan finom The Mighty Bop. A lényeg, hogy Cam hosszú időn át töretlen szorgalommal és figyelemre méltó kreativitással gyártotta és adta ki zenéit – habár a kétezres évek közepétől tartott egy kiadós szünetet, hogy ezt követően annál lelkesebben kezdje újra. Hét év szünet után tavaly kiadott, Seven című lemeze pedig még kellőképpen friss ahhoz, hogy ennek anyaga köré építse fel estjeit.


Előtte az „utódja”, a manhattani James Anthony Simon, alias Blockhead mutatja be, mi történik, ha egy fékezhetetlen zenei fantáziájú, ugyanakkor maximálisan popérzékeny alkotó dekonstruálja az utóbbi évtizedek hiphop- és absztrakt hiphop zenéit. Blockhead még 2004-ben futott be a Ninja Tune-nál kijött kiváló Music By Cavelight albumával, amelyen meggyőzően frissítette fel a közhelyesen csak filmzenei igényűnek nevezett, lassú tempójú (downtempo) zenék műfaját – s ehhez csak kellő mennyiségű zenei ötletet és patront kellett elsütnie. Azóta még négy albumot adott ki: közülük hármat, így a legfrissebb, Interludes After Midnight címűt is szintén a Ninja Tune-nál – ezen, ha akarjuk, megtaláljuk akár a diszkóbeütésű, táncolható, sőt énekelhető, dalszerű darabokat is. Ráadásul az este nem csak a zenéről szól majd – igazi audiovizuális élmény vár a megfontoltabb, de korántsem ingerszegény zenékre vágyó publikumra.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.