| ||
A nagymama túlélte a koncentrációs tábort, és hithű kommunista lett az NDK-ban. Az unoka egészen New Yorkig menekül, hogy túlélje a családját. Az anya sem a judaizmussal, sem a kommunizmussal nem bírja összekötni az életét. A Kleist-díjas Marianna Salzmann német nyelvterületen igen népszerű darabjában egy család nőtagjainak három generációjára és a jiddise máme jelenségre vetül a reflektorfény. S hogy mi is az a jiddise máme, annak érzékeltetésére álljon itt egy – a produkció beharangozójában is feltűnő – viccecske:
Egy zsidó elmegy a pszichológusához.
– Hogyan telt a hétvége? – kérdezi a pszichológus.
– Ó, köszönöm, nagyon jól, tényleg nagyon jól. Bár azt hiszem, volt egy freudi elszólásom.
– Ó, hadd segítsek, mi történt? – így a pszichológus.
– Hát, ööö. Éppen együtt vacsorázott az egész család.
– Mindenki ott ült az asztalnál?
– Igen. Mindenkinek jó kedve volt, igazából nekem is, de amikor meg akartam sózni a levest, és meg akartam kérni az anyámat, hogy adja oda a sót…
– Igeeeen? – kérdezi a pszichológus.
– Hát, igazából azt akartam mondani, hogy anya, ideadnád a sót, légy szíves?
– És ehelyett mit mondott?
– Anya, az isten verjen meg, tönkretetted az életem.
