Egyszer volt, hol nem volt Gyöngyöspata

  • 2011. december 26.

Snoblesse

Benne vagyunk a színházban: a Scallabouche társulatának abszurd haditudósítása.


Aktuálisabb, mint valaha – szokás mondogatni egy-egy klasszikus színmű időszerű leporolása alkalmával, de aktualitásban még Shakespeare sem verheti a tegnapi (vagy mai) újsághírek ihlette darabokat. A Bárkában már javában játsszák a West Balkán tragédiára íródott East Balkánt, a Scallabouche pedig Gyöngyöspatát választotta legújabb előadása főszereplőjéül. Az angol nyelven játszó s improvizációs előadásairól ismert társulat ezúttal magyar nyelven szólal meg; érzelmekről lesz szó: a Gyöngyöspatával kapcsolatban kialakult érzelmeket vizsgálja a színház eredeti dokumentumok, fotók és videók segítségével, abszurdba hajló megközelítéssel. Főszerepben egy svájci szociológus, aki nem találja a helyet, ahova mennie kell. Egy fiatal tolmács, aki nem érti a nyelvet, amit fordítania kell. És egy reklámszakember, aki mindebből hasznot akar húzni.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.