Emancipator Ensemble

  • 2016. október 6.

Snoblesse

A lassú sodrású, de érzéki zenék rajongóinak

A még mindig nagyon fiatal, 1987-ben született Doug Appling, azaz Emancipator korunk downtempo elektronikájának egyik leginvenciózusabb alakja, aki nem véletlenül emlegeti példaképei között DJ Shadow-t vagy Bonobo-t.

false

A portlandi zeneszerző-producer már első, hatalmas sikerű lemeze óta magabiztosan járja saját útját. Elektronikus alapjait klasszikus hangszerekkel, hegedűvel, klarinéttal, gyakran dulcimerrel (egy jellegzetes, a cimbalomra emlékeztető amerikai folk-hangszerrel) dúsítja, és ezekből alakít ki gazdagon áradó, gyönyörű, már-már szentimentalizmusba hajló, melankolikus zenei szövetet.

2015-ben jött ki előző sorlemeze, a Dusk to Dawn remixalbuma, majd a rég várt új Emancipator-album, a Seven Seas. Mindezek mellett még egy koncertlemezt (Live in Athens) is kiadott zenekarával, az Emancipator Ensemble-lal (Doug Appling: programozás, billentyűsök, gitár, Ilya Goldberg: hegedű, mandolin, Mub Fractal: basszusgitár, Colby Bucker: dob)  - hajón is velük lép fel. Az estet Ialaz, azaz Zalai Richárd Balázs kifinomult downtempo chill-out triphop élőszettje vezeti fel.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.