The Bug / Lázár Gábor / KAFR / Heather Leigh

  • 2016. október 6.

Snoblesse

Az idei UH Fesztivál zárónapja egy sztárvendéggel és különleges fellépőkkel

Az idei UH Fesztivál zárónapján az elektronikus zene egyik igazi dinoszaurusza lép a pódiumra:  Kevin Martin a kilencvenes évek eleje óta több izgalmas műfaj és irányzat központi alakja, úttörője, majd az előző évtized közepén, The Bug néven kiadott dühös, zajos, ipari felhangokkal teljes  proto dubstep/dub/dancehall fúziós zenéi révén elérte a nagyobb hírnév, és a brit dubstep amolyan apafigurát talált benne (a legutóbbi The Bug-albumról itt írtunk). A dub megszállottja, de játszott indusztriál hip hop-tól (Techno Animal Justin Broadrickkal) elemi erejű „jazzmetálon” át (a God tagjaként) hideg ambientig mindent, de létezik egy különleges, melankolikus, néha a dalforma felé kacsingató formációja is (a King Midas Sound Fennesz-szel közös tavalyi albumáról itt írtunk). A Sirens szimfónia ködkürtre, basszusdrone-ra és szirénára, eddigi legszemélyesebb zenéje: akkor írta, amikor fia az életéért küzdött. A 2015-ben a Berghainban, a CTM fesztiválon debütált darab hazai bemutatója egyben Kevin Martin első magyarországi koncertje, mely elemi erejű fizikai élményt ígér.

false

Lázár Gábor algoritmikus komputerzenéjének alapja a jéghideg logika: letisztult és húsbavágó, mégis képes széppé és fájdalmassá válni, ennek tökéletes dokumentuma a Mark Fell-lel közös,  2015-ös lemeze, a The Neurobiology of Moral Decision Making.

Heather Leigh a pedal steel gitár mestere, szakavatott. improvizátorként olyanokkal játszott együtt, mint Peter Brötzmann, Thurston Moore, Jandek, Richard Youngs, Chris Corsano és a Charalambides. Az amerikai bányászcsaládból származó, Skóciában élő énekes-gitáros legutóbbi lemezén (I Abused Animal) csak gitárja és megtöbbszörözött hangja hallható. Sosem volt folk, blues találkozik rajta a minimalizmussal, a zajzenével, drone-nal; a dalforma lecsupaszított absztrakciója a zavarba ejtő személyességgel.

false

A KAFR a tavalyi UH Festen fellépő, libanoni Rabih Beaini és az indonéz Senyawa duó közös produkciója. Utóbbit Jáva szigetén alapította Rully Shabara extrém vokális technikákat használó énekes és Wukir Suryadi, aki maga építette, húros-ütős hangszereken játszik. Zenéjük nyers ereje és egyes megoldásai miatt az extrém metál és a drone is gyakran előkerül a hasonlatok között. 
A Senyawa duót is felfedező, majd velük közös zenélésbe kezdő Rabih Beaini egy évtizede még elsősorban Morphosis néven és technoproducerként volt ismert, de mostanában inkább moduláris elektronikával és hangképekkel dolgozik, a nyugati és a keleti zenei hagyományok határterületén..

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.