| ||
Oscar Simonsson a Koop zeneszerzőjeként ‒ akkori társával, Markus Zingmarkkal ‒ 1997-tól meg, egyszerre simogató szépségű és táncra ingerlő lemezét, melyek hatását nem utolsósorban vokalistáinak, például az azóta a Little Dragon énekesnőjeként karriert befutó Yukimi Nagano-nak köszönhette. A Koop az új évezred elejére kialakította a maga világsikert hozó, egyéni stílusát: egyfajta dallamos, táncos, szvinges és kellően popos jazz groove-ot, amivel hamar meghódította a táncparketteket és a közönség szívét. A Koop lemezei (Waltz For Koop, melyről itt írtunk, Koop Island, amiről pedig itt) egyre nagyobb közönséget hódítottak meg, így annál meglepőbb volt, hogy a zenekar az előző évtized végén váratlanul feloszlott (mondjuk, a „nu jazz”-hullám is akkorra fulladt ki). A Koop zenei agya, a producer Oscar Simonsson több mint hat évig hallgatott, nem is nagyon foglalkozott a zenével, majd találkozott leendő litván énekesnőjével (Jazzu), akinek hangjától elbűvölten döntött úgy, hogy újjáalakítja a Koopot, ezúttal már tisztán akusztikus együttesként. Az egykori kütyüparkot zongorára cserélő Simonsson régi/új zenekara most sem okoz csalódást: tisztán csengő énekhangok, laza latinok, sodró szvingek, régi nagy slágerek és ígéretes új szerzemények váltogatják egymást. Előttük pedig az ifjú, tehetséges Stahl Barbara energikus dalait hallgathatjuk, melyekben kreatív módon találkozik az elektronika, az ambient és az r&b.
