Emmanuelle-est

  • 2013. szeptember 9.

Snoblesse

Színlelt orgazmusok irodalma – Emmanuelle, a szexistennő újra hódít.
false

Ó, hát hosszan mesélhetnénk Emmanuelle-ről, kamaszkorunk szép emlékéről, a rendszerváltás környékén puha borítóba csomagolt könyvsikerről, melyet természetesen a filmváltozat Emmanuelle-je, Sylvia Kristel díszített – ó, igen, abban a híres pózban, ami bejárta a világot. A film is bejárta; a művésznő saját számítása szerint a szépen szimulált orgazmusokkal teli, 1974-es produkciót mindmáig mintegy 650 millióan látták – a maga idejében a Párizsba látogató turisták számára két biztos pont létezett: az Eiffel-torony és az Emmanuelle megtekintése. Alighanem a Kristel-kultusz is hozzájárt ahhoz, hogy a film alapjául szolgáló regény sem akar kimenni a divatból; olyannyira nem, hogy itt van újra, a második rész ráadásul most jelenik meg először magyarul. A Toldi mozi és a Partvonal kiadó estjén erotikus-összművészeti program keretében mutatkozik be a frissen megjelent – immár decens borítóba csomagolt – Emmanuelle-könyvsorozat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.