Ten Years Of Deck Attack with Punks Jump Up

  • 2013. november 28.

Snoblesse

Megkésett születésnap, hozzá vendégek Londonból, a legújabb diszkó fővárosából.

A Deck Attack kollektíva (Infragandhi és Cyborg Templar mint a törzsgárda, továbbá állandó közreműködőik, vendégeik Negrótól Palotain, Supermanen át Kid Panelig) immár bő egy évtizede közvetítik a mulatni és közben minőségi zenét hallgatni vágyók számára a legfrissebb, legizgalmasabb elektronikus tánczenéket. Még a Kultiplexben kezdtek 2003 februárjában – a West Balkán több helyszíne (előbb a Kopaszi-gát, majd a Futó utca) éppúgy volt otthonuk, mint később a Corvin-tető, az Instant, s a Nyugati Skála-béli WB –, manapság elsősorban a Fogasházban lehet velük találkozni.

false

Mint látható, idén tízéves születésnapot ülnek – kissé tán megkésve, miközben már közeledik (s még e télen következik) a tizenegyedik is. Jubileumi vendégük is különleges: a Punks Jump Up duó tagjai stílushatárokon merészen átnyúló zenei lázadóként kezdték pályafutásukat. A divat médiumát tudatosan használó srácok (a londoni Joe Attard és a svéd David Andersson) munkáikban kezdettől fogva vegyítették a punkmentalitást és a törő-zúzó energiákat az elektrofunk-diszkó lazasággal oldott gépies rigiditásával. Ereszd el a hajam típusú partijaik révén előbb Kelet-London, majd a netes zenei blogok révén a szélesebb publikum is megismerte munkásságukat. Első felvételeik még saját rövid életű kiadójuknál, a legendás Casette-nél jelentek meg, de 2007 óta a francia, kifejezetten a határtörő és nagyon is cool zenékre specializálódott Kitsuné kiadónál adják ki maxijaikat. Arról már nem is beszélnénk, hogy az utóbbi 8-9 évben számolatlanul szórták a remixeket: klienseik között szerepel Miike Snow, a Two Door Cinema Club, Lykke Li, Gossip, Robyn, Ladyhawke, Crystal Castles, Chromeo, Tiga, Joakim, Ladytron, Yelle, In Flagranti, no és Peter Bjorn & John – ez nagyjából precízen fedi is az általuk játszott és felhasznált zenék sokszínűségét is. Idén többek között Bryan Ferry klasszikus Don’t Stop The Dance-ét dolgozták fel a maguk utánozhatatlanul laza elektro/diszkó/house stíljében – remek himnusz lesz ez mostani, vélhetően frenetikus fellépésükhöz is.  Magyar részről jelen lesznek az alapító tagok, s állandó vendégeik is szinte teljes létszámban képviseltetik magukat – Negro, Palotai, Kovary és Superman biztosan velük lesz.


Figyelmébe ajánljuk

„Amióta a kormánynak központi témája lett a gyermekvédelem, szinte soha nem a lényegről beszélünk”

Az elhanyagolással, fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással kapcsolatos esetek száma ijesztő mértékben emelkedett az elmúlt években idehaza, ahogyan az öngyilkossági kísérletek is egyre gyakoribbak a gyerekek körében. A civil szervezetek szerepéről e kritikus időkben Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője beszélt lapunknak.

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.