Ten Years Of Deck Attack with Punks Jump Up

  • 2013. november 28.

Snoblesse

Megkésett születésnap, hozzá vendégek Londonból, a legújabb diszkó fővárosából.

A Deck Attack kollektíva (Infragandhi és Cyborg Templar mint a törzsgárda, továbbá állandó közreműködőik, vendégeik Negrótól Palotain, Supermanen át Kid Panelig) immár bő egy évtizede közvetítik a mulatni és közben minőségi zenét hallgatni vágyók számára a legfrissebb, legizgalmasabb elektronikus tánczenéket. Még a Kultiplexben kezdtek 2003 februárjában – a West Balkán több helyszíne (előbb a Kopaszi-gát, majd a Futó utca) éppúgy volt otthonuk, mint később a Corvin-tető, az Instant, s a Nyugati Skála-béli WB –, manapság elsősorban a Fogasházban lehet velük találkozni.

false

Mint látható, idén tízéves születésnapot ülnek – kissé tán megkésve, miközben már közeledik (s még e télen következik) a tizenegyedik is. Jubileumi vendégük is különleges: a Punks Jump Up duó tagjai stílushatárokon merészen átnyúló zenei lázadóként kezdték pályafutásukat. A divat médiumát tudatosan használó srácok (a londoni Joe Attard és a svéd David Andersson) munkáikban kezdettől fogva vegyítették a punkmentalitást és a törő-zúzó energiákat az elektrofunk-diszkó lazasággal oldott gépies rigiditásával. Ereszd el a hajam típusú partijaik révén előbb Kelet-London, majd a netes zenei blogok révén a szélesebb publikum is megismerte munkásságukat. Első felvételeik még saját rövid életű kiadójuknál, a legendás Casette-nél jelentek meg, de 2007 óta a francia, kifejezetten a határtörő és nagyon is cool zenékre specializálódott Kitsuné kiadónál adják ki maxijaikat. Arról már nem is beszélnénk, hogy az utóbbi 8-9 évben számolatlanul szórták a remixeket: klienseik között szerepel Miike Snow, a Two Door Cinema Club, Lykke Li, Gossip, Robyn, Ladyhawke, Crystal Castles, Chromeo, Tiga, Joakim, Ladytron, Yelle, In Flagranti, no és Peter Bjorn & John – ez nagyjából precízen fedi is az általuk játszott és felhasznált zenék sokszínűségét is. Idén többek között Bryan Ferry klasszikus Don’t Stop The Dance-ét dolgozták fel a maguk utánozhatatlanul laza elektro/diszkó/house stíljében – remek himnusz lesz ez mostani, vélhetően frenetikus fellépésükhöz is.  Magyar részről jelen lesznek az alapító tagok, s állandó vendégeik is szinte teljes létszámban képviseltetik magukat – Negro, Palotai, Kovary és Superman biztosan velük lesz.


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.