Harisnyás Pippi

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Világhírű mesehős szófogadatlankodik a Magyar Színházban.
false

Szeplős, copfos, hatalmas cipőt és felemás harisnyát hord… Igen, ő Harisnyás Pippi, Astrid Lindgren leghíresebb teremtménye (a második leghíresebb, Juharfalvi Emil mellett). Nincs olyan bolt Stockholmban, ahol ne találnánk legalább egy pippis képeslapot, és nincs olyan ország, ahol ne ismernék a megzabolázhatatlan copfkirálynő kalandjait. A Magyar Színházban komoly színházi erők szövetkeztek Pippi kalandjainak életre keltésére. A mesejátékot Novák Eszter rendezte, vele nem olyan rég beszélgettünk is:

„A gyerekek és a kamaszok nagyon fogékonyak. Hiába éri őket rettentő sok hatás a médiában és máshol, az az élő élmény, amit a színházban kapnak, mindig nagyobb. Ha rossz ízlésű, közepes dolgokat látnak, még akkor is. Egyébként ilyen téren, azt hiszem, itthon semmivel nem rosszabb a helyzet, mint más országokban: ugyanilyen arányban születnek rossz előadások, mint nálunk. Ezt én úgy 70-80 százalékra tenném.”

A teljes interjú itt olvasható, Novák Eszter Harisnyás Pippije pedig a Magyar Színházban látható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.