„Ezek a dalok univerzálisak” - Klein Judit énekművész

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 3.

Snoblesse

A Gettó-melódiákat a Spinoza Zsidó Fesztiválon mutatják be.

rés a présen: Mi, illetve ki inspirált téged arra, hogy a zsidó zenei világ előadója legyél?

Klein Judit: Hagyományőrző zsidó családban nőttem fel, ahol a család férfi tagjai szinte kivétel nélkül zenészek. Ki a világi, ki a vallási zenei életben vált ismertté. Én magam is kisgyermek korom óta zenei tagozatos osztályban, valamint több hangszeren is tanultam klasszikus zenét, s közben a zsidó vallási tanulmányokban és zenei világban is magas szintű ismereteket szereztem. Ezek a gyökerek fonódtak bennem össze, határozták meg utamat. Legtöbbet – sok más tanárom mellett – édesapámtól, Klein Ervin főkántortól tanultam, aki szintén mind a világi, mind a liturgikus zenében képzett szakember és elismert tanár.

false

rap: A művészetedben mennyire lényeges az, hogy nőként élsz a világban?

KJ: A zsidó zenei világ eredetileg inkább férfi előadók révén vált ismertté, liturgiai forrásai miatt. Én elsősorban jiddis dalokkal foglalkozom. Ezek a dalok pedig univerzálisak. Hiszen szólnak szerelemről, boldogságról, szegénységről, bánatról. A világról való benyomásaim és az előadói művészetem tele van női motívumokkal, gyermeki, anyai és női lélekkel, érzelmekkel. S ez tükröződik a zenei kifejezésmódomban is.

rap: Milyen formációkban dolgozol jelenleg?

KJ: Nagyon szeretek ének-zongora duóban koncertezni. Ebben kiváló partnerem Neumark Zoltán zongoraművész. Ezek az előadások igazán bensőséges hangvételűek, különleges atmoszférát teremtenek. De gyakran lépünk fel trió vagy kvartett felállásban. A teljesebb, dúsabb megszólalást a zenekari formáció nyújtja. A David Klezmer Quintet és a Judrom zenekarokkal vállalok fellépéseket, mindegyikben a legképzettebb zenészekkel. S alkalmanként szimfonikus zenekarral is dolgozom.

rap: Mit érdemes tudnunk a Gettó-melódiák, zenés emlékezés című előadásról?

KJ: Szeptember 20-án mutatjuk be a Spinoza Fesztiválon. Ebben az erősen belső indíttatású előadásban a holokauszt alatt a gettókban íródott dalokat válogattam csokorba, illetve azokat, amelyek a vészkorszaknak állítanak emléket. Ezeket a fájdalmasan mély jiddis dalokat szeretném közérthetővé tenni magyar fordítással, történetekkel és versekkel összefűzve. Már régóta cipelem ezt a terhet, a családom és a közösségem megpróbáltatásai és tragédiái elmondásának terhét, s most ért össze bennem egy műsorrá. S teszem mindezt a saját eszközömmel, zenével és énekkel. A műsorban Neumark Zoltán zongoraművész és Nagy Péter klarinétművész a partnereim.

rap: Rendszeresen a Spinoza fellépője vagy. Ebben az évadban mikor és mire menjünk, ha találkozni szeretnénk veled?

KJ: A Spinoza heti programja a Klezmer-péntek, amelyen havi rendszerességgel szoktam fellépni. Ez igazi örömzenélés. Szeptember 19-én a David Klezmerrel is zenélünk a fesztivál alatt, már a nagy ünnepeket is megemlítve.

rap: Ha egy rövid időre lehetőséged volna valakinek a bőrébe bújni, kit választanál?

KJ: Amelia Earhart, az első női pilóta egy pillanatát, azt az eufóriát, amely a szabadság legteljesebb élményének átélése lehetett. Valószínűleg énekelnék közben.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.