„Porfelhőkön és zivatarokon át” - Kiss Tibor frontember

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 3.

Snoblesse

Szeptember 6-án a Budapest Parkban koncerteznek.

rés a présen: Milyen volt a Quimbynek a fesztiválszezon?

Kiss Tibi: Elég sűrű volt az idei, és még nincs is vége. Igyekeztünk eljutni, ahová csak lehet, az intimebb, barátságos fesztiváloktól a gigantikus őrületekig. Erdélytől a Felvidékig, porfelhőkön és zivatarokon át. A bulik nagy része remek volt, de volt olyan, is ahol kicsit meghasaltunk. Ez ilyen, soha nem lehet tudni előre, hogy mi fog történni a színpadon. Ettől is olyan cuki a rakendroll.

rap: Szereted a fesztiválokat?

KT: Nehéz így általánosságban beszélni erről, mert nincs két egyforma fesztivál meg klub sem, és a helyszíneken túl még rengeteg befolyásoló tényező van. A változatosság viszont tényleg gyönyörködtet. Mire megunnánk a bezártságot, jönnek a szabadtéri ünnepek, és mire tele lenne a tökünk, és kezdenének egyhangúvá válni a fesztiválfellépések, jöhetnek újra a hangulatos klubbulik vagy a színházi koncertek. Szeretem, hogy ilyen sokszínű a játszóterünk.

false

 

Fotó: Valuska Gábor

rap: Milyen fontosabb koncertek várnak rátok szeptemberben?

KT: Minden koncert fontos, függetlenül attól, hogy egy disznóólban tartjuk, vagy valami csilivili színházban, hogy több ezren vannak, vagy csak néhányan.
A zenét létrehozni mágia, és nem szereti, ha diszkriminálják. Hogy egyet mégis mondjak, szeptember 6-án feltétlenül találkozzunk a Budapest Parkban, mert ez lesz az utolsó szabadtéri népünnepélyünk, és ezzel végleg el is búcsúztatjuk az idei nyarat.

rap: Mivel töltitek majd az őszt és a telet?

KT: Kis pihenés után indul az ősz. Elvileg megyünk Jordániába, valami sivatagban koncertezni. Lesznek kisebb-nagyobb klubkoncertek, összerakjuk a tavaszi színházas DVD-nket, alkotgatunk is, és igyekszünk túlélni az újabb tejfakasztó bulikat.

rap: Foglalkozol-e még festéssel, tanítással?

KT: Mostanában nagyon kevés időm van, de ha tehetem, pingálok egy kicsit. A Budapest Bárral is lesz egy új lemez. Legszívesebben meg egy kanapén üldögélek az öreg gitárommal, és szedegetem ki belőle a dalokat.

rap: Mit tennél, ha egy reggel arra ébrednél, hogy te nem is Kiss Tibi, hanem a zenekar trombitása, Dódi vagy?

KT: Főbe lőném magam. Dódi vegetáriánus!

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.