rés a présen: A balettintézet után milyen képzésben vettél rész?
Feicht Zoltán: Másfél évet töltöttem a Magyar Állami Operaházban, majd a salzburgi színházhoz szerződtem. Itt ismerkedtem meg Rózsavölgyi Zsuzsával, aki bevitt a SEAD-be, azaz a Salzburg Experimental Academy of Dance-be, ahol több kortárs táncirányzattal volt alkalmam megismerkedni. Ez annyira megtetszett, hogy tudatosan kezdtem keresni, kutatni azokat a helyeket, személyeket, akiktől friss tudást sajátíthatok el. Meghatározó volt az Ultima Vez táncművészeinek kurzusa, valamint Libby Farr balett-technikája, Frey Faust mozgáskultúrája, Ted Stoffer színházi kurzusa. A táncvilágot meghatározó együttesekkel is ekkor ismerkedtem meg; Rosas, DV8, Ultima Vez, La La La Human Steps.
rap: Kik a legfontosabb mestereid?
FZ: Azok, akiknek egy-egy mondata, amíg élek, visszhangzik bennem. Simon Mottram, Seregi László és jelenleg Frenák Pál teszi rám a legnagyobb hatást.
| ||
rap: Melyek a legfontosabb munkáid?
FZ: Az InTime és a Hymen, amit legközelebb Veszprémben láthat a közönség, a Fiúk, amely december 19-21-én megy a Trafóban, a 11 - Fabula Fatalis, ami a Szkéné színpadán látható, a Cirque du Soleil - Two men's Act és a Hattyúk tava.
rap: Hogyan találkoztál a Frenák Társulattal?
FZ: A régi társulattal találkoztam először, 2000-ben, amikor láttam a Tricks & Tracks című előadást. Bejártam hozzájuk tréningezni, figyeltem, hogyan dolgoznak. Akkor nem került sor közös munkára. 2012-ben hívtak fel egy készülő darab kapcsán - ez lett a Hymen -, ami az első közös előadás volt velük.
rap: Frenák híres arról, hogy klasszikusan képzett táncosokkal szeret dolgozni, mégis igyekszik elfeledtetni a "balettmúltat". Veled hol tart ez az ügy?
FZ: Minél jobban feledem a balettmúltat, annál inkább érzem magam klasszikus táncosnak, ami óriási ellentmondás. A klasszikus balett nagyon jó alap. Ha ez megvan, és ezzel együtt képes vagy belefeledkezni az ösztönös, organikus mozgásba, táncba, akkor jön létre az, amit keresünk. Egyre jobban haladok ezzel a dologgal, noha egy 20 éves beidegződést nem kis munka feloldani vagy átalakítani. Szerencsémre elég nyitott és változásra kész vagyok, hogy ezt megtegyem. Igazán kíváncsi vagyok rá, hogy ezzel a tapasztalattal visszatérni és klasszikust táncolni vajon milyen lehet.
rap: Mit jelent neked a Fiúk című darab?
FZ: Mint néző azonnal beleszerettem, egyik kedvenc darabom. Lendületes, és magával sodorja az embert. Mint előadó is komolyan kell venni, mert nagyon fizikális, ugyanakkor a darab energiáját végig tartani kell, és húzni felfelé. Kifejezetten fontos, hogyan osztod be a lendületet, az energiát, a levegőt. Még egy Frenák-darabhoz képest is nagyon lendületes. Ezzel együtt meg kell találni benne a helyed mint férfi szereplő, hiszen erről szól, egy létformának több oldaláról, árnyaltságáról. A férfi jelleg szélsőséges állapotai kerülnek egy közös világba.
rap: A tánc nem a nők világa szerinted?
FZ: Dehogynem! Ugyanakkor a tánc örök érvényű dolog, túlmutat az ilyen korlátokon. Ha pedig a "this is the man's worldre" gondolsz, ami a Fiúkban elhangzó emblematikus szám... nos, igen. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy ez a férfiak világa, miközben, ha egy férfi életében nincs egy meghatározó nő, akkor azért van ott, ahol, ha van, akkor meg azért. A tánc ösztönösen egy női minőséget jelent sokaknak. Furcsa, mert táncosként fel sem merül bennem, hogy ez számítana. A tánc örök, kicsit mindent áthat. Ha jobban körülnézek, ez a lelkület, a pulzálás, ami a tánc lényege, nekem mindenben megtalálható.
Előadások: december 19., 20., 21. 20:00
