| ||
Az első képsorok „az utca emberével” készült felvételek. Mindenki valami „legtitkosabb” vágyáról, álmáról számol be. Fiatalok, idősek, értelmiségiek, lúzerek, szép lányok szólalnak meg. Sokan utazásról, bungee jumpingról vagy új életpályákról ábrándoznak, és van, aki egészen eszement vágyat fogalmaz meg. Látható, hogy az embereknek „hirtelen” nincs jelentősebb vágyuk, nem tartják ezeket a vágyakat válaszra készen. A film után elkezdődik a színpadi játék is; a szereplők bemutatják egymást: egy táncos, Vadas Zsófia Tamara és egy konkrétabb „művészi” identitással fel nem ruházott előadóművész, Vass Imre, azaz Vasi (mint később sejthető, szintén táncos, performer). Saját nevükön szerepelnek; az estet meghatározza ez a személyesség, úgy a színpadon, mint a nézőtéren. A történet kettejük vágyainak listázásával kezdődik, amely lista hamarosan három tételre redukálódik. A színészek 16 másodpercet kapnak (egymástól), hogy megindokolják választott vágyaikat; miközben indokolnak, a másik furcsa ujjtartással számol. A két ember természetesen, közvetlenül nyílik meg a néző előtt, lassan megszólít és bevon, hogy aztán a figyelmet a néző a saját vágyaira fordíthassa; példaértékű kommunikáció és önismereti munka kezdődik.
A fenti sorok Tompa Andrea kritikájából valók: a Felülről az ibolyát (rendezte Boross Martin) a STEREO Akt produkciós műhely előadása, mely a Füge által szervezett TITÁNium Színházi Szemlén elnyerte a Trafó díját. Az ibolyás produkció nemrég a Szkopjéban rendezett SKUPI Nemzetközi Színházi Fesztiválon vendégeskedett. Megtekintését ideje felvenni a bakancslistára!
