Final Cut az Átriumban

  • 2014. március 3.

Snoblesse

450 klasszikus egy filmben – Pálfi György bűvészmutatványában.
false

Nem lett film sem A szőke ciklonból, sem a Csontbrigádból, és az ismert körülmények miatt a régóta beharangozott Toldi-adaptáció is húzódik, de azért van új Pálfi-film a nap alatt, noha merész dolog újnak nevezni egy filmet, melynek minden egyes képkockája közismert. Olyan tehetséges filmrendezők dolgoztak Pálfi keze alá, mint Welles, Coppola, Jancsó, Cameron, Buñuel és még sokan mások, a Final Cut ugyanis arra tesz kísérletet, hogy klasszikusokból kiollózott jelenetekkel, és csakis azokkal, meséljen el egy teljesen új, noha igen ismerős történetet férfi és nő viszonyáról. Ezt a híresen problematikus viszonyt alighanem csak nehezíti, ha a férfi A Keresztapában szerepel, de szíve választottja A nap szépéből néz vissza rá. A 450 filmből összevágott montázst, mely a „450 in 1” filmek világszabadalma is egyben, ezúttal az Átrium Film-Színházban vetítik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.