"Cigány, zsidó, magyar egy követ fúj" - Frenk zenész

  • rés a présen
  • 2013. június 14.

Snoblesse

Interjú Frenkkel, aki a Brék Fesztivál keretében lép fel az Akváriumban.

rés a présen: Klasszikus képzettséggel érkeztél a popmezőnybe. Ez előny vagy hátrány?

Frenk: Előny is meg hátrány is. Az a fajta zene, amit én csinálok, sokszor túl bonyolult megoldásokkal, harmóniamenetekkel van megtűzdelve, ami egy popzenét hallgató ember számára idegennek hat. Persze én is idegennek érzem magam a popiparban. Tulajdonképpen semmi közöm hozzá. Az előnye pedig, hogy bármilyen produkcióban részt tudok venni, és mindenféle erőfeszítés nélkül megjegyzek bármilyen zenét.

false

 

Fotó: Talabér Tamás

rap: Mikor kerültél bele abba az alternatív zenei közegbe, amiben ma is játszol?

F: Körülbelül tizenhat éves koromban, Dunaújvárosban kóstoltam bele az úgymond alternatív zenébe. Később játszottam blues- és dzsesszzenekarokban, Szabó Tamás, Váczi Eszter és mások csapataiban, de az igazi fordulópont a Hiperkarma megalapítása volt. Ez egy nagyon hosszú és szövevényes történet lenne, ha elmondanám, de nem mondom. Doboltam még a Quimby, a Kispál és a Balaton zenekarokban is. Aztán 2006-ban alapítottam meg a saját zenekaromat Frenk néven, amit rock & roll popsanzon műfajúnak definiáltam. Mind a szöveget, mind a zenét én írom, és három lemezem jelent meg eddig: a Szívzörejek 2006-ban, a Nagyvárosi éjszakák 2010-ben és a Minden ellen című 2012-ben. Az utolsó lemez különlegessége, hogy minden hangszeren én játszom. A Frenk zenekar egyébként sok dunaújvárosi zenészből áll, akikkel végigszórakoztam egész eddigi életemet. 2007-ben csatlakoztam a Budapest Bár produkcióhoz, aminek azt köszönhetem, hogy szélesebb körökben is megismerhette a közönség a nevemet.

rap: Honnan merítesz, hogyan írod a zenét és a szöveget?

F: Közhelyesen szólva a témát az életemből merítem, vagyis minden megihlet, amit lefényképezek a szememmel. Zeneileg pedig minden hatással van rám, amit éppen hallok, de amit nagyon szeretek, az a rock & roll. Általában a zene előbb van meg, mint a szöveg.

rap: Milyen formációkban játszol jelenleg?

F: Van tehát a saját zenekarom, ami ugye Frenk névre hallgat, és természetesen a Budapest Bár, amivel most vagyunk túl egy rettenetes nagy sikerekkel tarkított brazil-USA-turnén. A politika példát vehetne erről a formációról, ahogy együtt tudunk dolgozni mindenféle előítélet nélkül, békességben. Cigány, zsidó, magyar, jobboldali, baloldali, liberális egy követ fúj. A Budapest Bár rendkívül különleges zenei összhatást tud létrehozni a nagyon különböző egyéniségek együttműködése révén.Van még egy szívügyem, a Braindogs formáció, amelylyel Tom Waits-számokat dolgozunk fel. Ez egy nemzetközi csapat: angol, osztrák és magyar közreműködőkkel.

rap: Mikor láthatunk legközelebb színpadon?

F: 17-én az Akvárium klubban. A kedvenc fesztiválomon, a Fishing on Orfűn pedig június 20-án játszom a saját zenekarommal. Bővebb információkat a Budapest Bár honlapján és a saját Facebook-oldalamon találhat a kedves közönség.

rap: Ha visszamehetnél az időben, melyik korszak volna a kedvedre való, ami a zenét és a színpadi játékot illeti?

F: Leginkább a 20-as, 30-as években élnék Párizsban, Berlinben vagy New Yorkban. De a 60-as évek szexuális forradalmában is szerettem volna részt venni, természetesen nem Magyarországon.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.