"Cigány, zsidó, magyar egy követ fúj" - Frenk zenész

  • rés a présen
  • 2013. június 14.

Snoblesse

Interjú Frenkkel, aki a Brék Fesztivál keretében lép fel az Akváriumban.

rés a présen: Klasszikus képzettséggel érkeztél a popmezőnybe. Ez előny vagy hátrány?

Frenk: Előny is meg hátrány is. Az a fajta zene, amit én csinálok, sokszor túl bonyolult megoldásokkal, harmóniamenetekkel van megtűzdelve, ami egy popzenét hallgató ember számára idegennek hat. Persze én is idegennek érzem magam a popiparban. Tulajdonképpen semmi közöm hozzá. Az előnye pedig, hogy bármilyen produkcióban részt tudok venni, és mindenféle erőfeszítés nélkül megjegyzek bármilyen zenét.

false

 

Fotó: Talabér Tamás

rap: Mikor kerültél bele abba az alternatív zenei közegbe, amiben ma is játszol?

F: Körülbelül tizenhat éves koromban, Dunaújvárosban kóstoltam bele az úgymond alternatív zenébe. Később játszottam blues- és dzsesszzenekarokban, Szabó Tamás, Váczi Eszter és mások csapataiban, de az igazi fordulópont a Hiperkarma megalapítása volt. Ez egy nagyon hosszú és szövevényes történet lenne, ha elmondanám, de nem mondom. Doboltam még a Quimby, a Kispál és a Balaton zenekarokban is. Aztán 2006-ban alapítottam meg a saját zenekaromat Frenk néven, amit rock & roll popsanzon műfajúnak definiáltam. Mind a szöveget, mind a zenét én írom, és három lemezem jelent meg eddig: a Szívzörejek 2006-ban, a Nagyvárosi éjszakák 2010-ben és a Minden ellen című 2012-ben. Az utolsó lemez különlegessége, hogy minden hangszeren én játszom. A Frenk zenekar egyébként sok dunaújvárosi zenészből áll, akikkel végigszórakoztam egész eddigi életemet. 2007-ben csatlakoztam a Budapest Bár produkcióhoz, aminek azt köszönhetem, hogy szélesebb körökben is megismerhette a közönség a nevemet.

rap: Honnan merítesz, hogyan írod a zenét és a szöveget?

F: Közhelyesen szólva a témát az életemből merítem, vagyis minden megihlet, amit lefényképezek a szememmel. Zeneileg pedig minden hatással van rám, amit éppen hallok, de amit nagyon szeretek, az a rock & roll. Általában a zene előbb van meg, mint a szöveg.

rap: Milyen formációkban játszol jelenleg?

F: Van tehát a saját zenekarom, ami ugye Frenk névre hallgat, és természetesen a Budapest Bár, amivel most vagyunk túl egy rettenetes nagy sikerekkel tarkított brazil-USA-turnén. A politika példát vehetne erről a formációról, ahogy együtt tudunk dolgozni mindenféle előítélet nélkül, békességben. Cigány, zsidó, magyar, jobboldali, baloldali, liberális egy követ fúj. A Budapest Bár rendkívül különleges zenei összhatást tud létrehozni a nagyon különböző egyéniségek együttműködése révén.Van még egy szívügyem, a Braindogs formáció, amelylyel Tom Waits-számokat dolgozunk fel. Ez egy nemzetközi csapat: angol, osztrák és magyar közreműködőkkel.

rap: Mikor láthatunk legközelebb színpadon?

F: 17-én az Akvárium klubban. A kedvenc fesztiválomon, a Fishing on Orfűn pedig június 20-án játszom a saját zenekarommal. Bővebb információkat a Budapest Bár honlapján és a saját Facebook-oldalamon találhat a kedves közönség.

rap: Ha visszamehetnél az időben, melyik korszak volna a kedvedre való, ami a zenét és a színpadi játékot illeti?

F: Leginkább a 20-as, 30-as években élnék Párizsban, Berlinben vagy New Yorkban. De a 60-as évek szexuális forradalmában is szerettem volna részt venni, természetesen nem Magyarországon.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.