"Cigány, zsidó, magyar egy követ fúj" - Frenk zenész

  • rés a présen
  • 2013. június 14.

Snoblesse

Interjú Frenkkel, aki a Brék Fesztivál keretében lép fel az Akváriumban.

rés a présen: Klasszikus képzettséggel érkeztél a popmezőnybe. Ez előny vagy hátrány?

Frenk: Előny is meg hátrány is. Az a fajta zene, amit én csinálok, sokszor túl bonyolult megoldásokkal, harmóniamenetekkel van megtűzdelve, ami egy popzenét hallgató ember számára idegennek hat. Persze én is idegennek érzem magam a popiparban. Tulajdonképpen semmi közöm hozzá. Az előnye pedig, hogy bármilyen produkcióban részt tudok venni, és mindenféle erőfeszítés nélkül megjegyzek bármilyen zenét.

false

 

Fotó: Talabér Tamás

rap: Mikor kerültél bele abba az alternatív zenei közegbe, amiben ma is játszol?

F: Körülbelül tizenhat éves koromban, Dunaújvárosban kóstoltam bele az úgymond alternatív zenébe. Később játszottam blues- és dzsesszzenekarokban, Szabó Tamás, Váczi Eszter és mások csapataiban, de az igazi fordulópont a Hiperkarma megalapítása volt. Ez egy nagyon hosszú és szövevényes történet lenne, ha elmondanám, de nem mondom. Doboltam még a Quimby, a Kispál és a Balaton zenekarokban is. Aztán 2006-ban alapítottam meg a saját zenekaromat Frenk néven, amit rock & roll popsanzon műfajúnak definiáltam. Mind a szöveget, mind a zenét én írom, és három lemezem jelent meg eddig: a Szívzörejek 2006-ban, a Nagyvárosi éjszakák 2010-ben és a Minden ellen című 2012-ben. Az utolsó lemez különlegessége, hogy minden hangszeren én játszom. A Frenk zenekar egyébként sok dunaújvárosi zenészből áll, akikkel végigszórakoztam egész eddigi életemet. 2007-ben csatlakoztam a Budapest Bár produkcióhoz, aminek azt köszönhetem, hogy szélesebb körökben is megismerhette a közönség a nevemet.

rap: Honnan merítesz, hogyan írod a zenét és a szöveget?

F: Közhelyesen szólva a témát az életemből merítem, vagyis minden megihlet, amit lefényképezek a szememmel. Zeneileg pedig minden hatással van rám, amit éppen hallok, de amit nagyon szeretek, az a rock & roll. Általában a zene előbb van meg, mint a szöveg.

rap: Milyen formációkban játszol jelenleg?

F: Van tehát a saját zenekarom, ami ugye Frenk névre hallgat, és természetesen a Budapest Bár, amivel most vagyunk túl egy rettenetes nagy sikerekkel tarkított brazil-USA-turnén. A politika példát vehetne erről a formációról, ahogy együtt tudunk dolgozni mindenféle előítélet nélkül, békességben. Cigány, zsidó, magyar, jobboldali, baloldali, liberális egy követ fúj. A Budapest Bár rendkívül különleges zenei összhatást tud létrehozni a nagyon különböző egyéniségek együttműködése révén.Van még egy szívügyem, a Braindogs formáció, amelylyel Tom Waits-számokat dolgozunk fel. Ez egy nemzetközi csapat: angol, osztrák és magyar közreműködőkkel.

rap: Mikor láthatunk legközelebb színpadon?

F: 17-én az Akvárium klubban. A kedvenc fesztiválomon, a Fishing on Orfűn pedig június 20-án játszom a saját zenekarommal. Bővebb információkat a Budapest Bár honlapján és a saját Facebook-oldalamon találhat a kedves közönség.

rap: Ha visszamehetnél az időben, melyik korszak volna a kedvedre való, ami a zenét és a színpadi játékot illeti?

F: Leginkább a 20-as, 30-as években élnék Párizsban, Berlinben vagy New Yorkban. De a 60-as évek szexuális forradalmában is szerettem volna részt venni, természetesen nem Magyarországon.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.