"Cigány, zsidó, magyar egy követ fúj" - Frenk zenész

  • rés a présen
  • 2013. június 14.

Snoblesse

Interjú Frenkkel, aki a Brék Fesztivál keretében lép fel az Akváriumban.

rés a présen: Klasszikus képzettséggel érkeztél a popmezőnybe. Ez előny vagy hátrány?

Frenk: Előny is meg hátrány is. Az a fajta zene, amit én csinálok, sokszor túl bonyolult megoldásokkal, harmóniamenetekkel van megtűzdelve, ami egy popzenét hallgató ember számára idegennek hat. Persze én is idegennek érzem magam a popiparban. Tulajdonképpen semmi közöm hozzá. Az előnye pedig, hogy bármilyen produkcióban részt tudok venni, és mindenféle erőfeszítés nélkül megjegyzek bármilyen zenét.

false

 

Fotó: Talabér Tamás

rap: Mikor kerültél bele abba az alternatív zenei közegbe, amiben ma is játszol?

F: Körülbelül tizenhat éves koromban, Dunaújvárosban kóstoltam bele az úgymond alternatív zenébe. Később játszottam blues- és dzsesszzenekarokban, Szabó Tamás, Váczi Eszter és mások csapataiban, de az igazi fordulópont a Hiperkarma megalapítása volt. Ez egy nagyon hosszú és szövevényes történet lenne, ha elmondanám, de nem mondom. Doboltam még a Quimby, a Kispál és a Balaton zenekarokban is. Aztán 2006-ban alapítottam meg a saját zenekaromat Frenk néven, amit rock & roll popsanzon műfajúnak definiáltam. Mind a szöveget, mind a zenét én írom, és három lemezem jelent meg eddig: a Szívzörejek 2006-ban, a Nagyvárosi éjszakák 2010-ben és a Minden ellen című 2012-ben. Az utolsó lemez különlegessége, hogy minden hangszeren én játszom. A Frenk zenekar egyébként sok dunaújvárosi zenészből áll, akikkel végigszórakoztam egész eddigi életemet. 2007-ben csatlakoztam a Budapest Bár produkcióhoz, aminek azt köszönhetem, hogy szélesebb körökben is megismerhette a közönség a nevemet.

rap: Honnan merítesz, hogyan írod a zenét és a szöveget?

F: Közhelyesen szólva a témát az életemből merítem, vagyis minden megihlet, amit lefényképezek a szememmel. Zeneileg pedig minden hatással van rám, amit éppen hallok, de amit nagyon szeretek, az a rock & roll. Általában a zene előbb van meg, mint a szöveg.

rap: Milyen formációkban játszol jelenleg?

F: Van tehát a saját zenekarom, ami ugye Frenk névre hallgat, és természetesen a Budapest Bár, amivel most vagyunk túl egy rettenetes nagy sikerekkel tarkított brazil-USA-turnén. A politika példát vehetne erről a formációról, ahogy együtt tudunk dolgozni mindenféle előítélet nélkül, békességben. Cigány, zsidó, magyar, jobboldali, baloldali, liberális egy követ fúj. A Budapest Bár rendkívül különleges zenei összhatást tud létrehozni a nagyon különböző egyéniségek együttműködése révén.Van még egy szívügyem, a Braindogs formáció, amelylyel Tom Waits-számokat dolgozunk fel. Ez egy nemzetközi csapat: angol, osztrák és magyar közreműködőkkel.

rap: Mikor láthatunk legközelebb színpadon?

F: 17-én az Akvárium klubban. A kedvenc fesztiválomon, a Fishing on Orfűn pedig június 20-án játszom a saját zenekarommal. Bővebb információkat a Budapest Bár honlapján és a saját Facebook-oldalamon találhat a kedves közönség.

rap: Ha visszamehetnél az időben, melyik korszak volna a kedvedre való, ami a zenét és a színpadi játékot illeti?

F: Leginkább a 20-as, 30-as években élnék Párizsban, Berlinben vagy New Yorkban. De a 60-as évek szexuális forradalmában is szerettem volna részt venni, természetesen nem Magyarországon.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.