FRISSEK – minifesztivál-elegy

  • 2013. szeptember 12.

Snoblesse

A legfrissebb frissek az L1danceFest minifesztiválján.
false

A nemcsak nevében nemzetközi, de Svédországtól Észtországig, Izraeltől Hollandiáig valóban komoly össznépi részvétellel zajló L1danceFest egy kisebb, amolyan fesztivál a fesztiválban jellegű mustrát is magában rejt, ez pedig a Frissek. Az ingyenes minifesztivál ötletgazdája Lengyel Katalin, a lényege pedig, hogy a különböző művészeti ágakat képviselő fellépők 10 percben mutathatják meg, mit is tudnak, s a közönség, mint rögtönítélő bíróság, azonmód reagálhat a látottakra. Ezúttal az L1 Egyesület művészei mutatják be a legfrissebb munkáikat, és vállalják az azonnali megmérettetést. A merész vállalkozók: Berger Gyula, Fekete Géza, Herold Eszter, Nagy Csilla és Szamosi Judit.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.