Az izraeli titkosszolgálatról - másképp

  • 2013. november 7.

Snoblesse

Játékfilmek, dokumentumfilmek és kísérleti kisfilmek a Zsidó Filmfesztiválon. Gábor Mónival, a ZsiFi projektvezetőjével beszélgettünk.

rés a présen: Hány filmet láthatunk november 7. és 10. között a Zsidó Filmfesztiválon?

Gábor Móni: A tavalyi első fesztiválhoz képest szinte megdupláztuk a kínálatot. Idén 17 játékfilmet, 8 dokumentumfilmet és 10 kísérleti kisfilmet vetítünk. A filmeket a világ minden tájáról válogattuk, lesznek francia, német, lengyel, orosz, izraeli, brazil, amerikai és magyar alkotások is.

rap: Ki válogatott?

GM: Garancsi Ágnes és Csörgits Hunor filmbeszerzők, Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház vezetője, és Borgula András, a Gólem Színház művészeti vezetője. Fontos a ZSiFi számára, hogy a lehető legszélesebbre tárjuk a kapukat. Olyan dolgokat kerestünk, amik egyrészt zsidó tematikájúak, olyan történetet, sorsokat mesélnek el, melyeknek zsidók az alanyai. Másrészt olyan filmek is a látókörünkbe kerültek, ahol maga az alkotó zsidó, így lett az idei fesztivál része a Garas Dezső életművéből 8 filmet bemutató retrospektív vetítés, melynek keretében olyan örökzöldeket láthat a közönség, mint a Legényanya, a Régi idők focija, a Szamárköhögés vagy a Ripacsok.

false

rap: Hogyan lettél te a fesztivál projektvezetője?

GM: A Zsidó Filmfesztivál ötlete Fritz Zsuzsáé, a Bálint Ház igazgatójáé. Az ötletet megosztotta velem, izgalmasnak találtam, és elkezdtem rajta gondolkozni, hogy is lehetne megvalósítani, aztán a Judafest csapatával nekiálltunk részletesen kidolgozni a projektet. A film mint nézőt mindig érdekelt. A Keménykalap és krumpliorron nőttem fel. Én vagyok az átlagnéző, nem értek a filmművészethez, így talán a szakértőknél jobban látom, mit néznek szívesen az emberek.

rap: Mit kell tudnunk a rövidfilmpályázatról?

GM: A kisfilmpályázatot a tavalyi évben "Nyomokban zsidót tartalmaz" címmel hirdettük meg, és bár beérkezett 10-12 pályázat, a zsűri végül nem osztott ki első díjat. Idén ebben is nagyot fejlődtünk, egy gyümölcsöző együttműködés keretében a Daazo, European Short Film Centre webes felületén bonyolítjuk a pályázatot, ami - kapcsolódva a Garas-retrospektívhez is - a "Kell egy csapat!" mottót kapta. A Daazón keresztül nagyon sok helyre eljutott a felhívásunk, nemzetközivé szélesedett a kisfilmpályázat. Az október 31-ig nevezett filmekből Till Attila, Szabó Simon és Mocanu Attila választja ki a nyertest, aki kiutazhat a 2014-es londoni UK Jewish Film Festivalra, ahol a filmjét is levetítik.

rap: Lesznek-e kísérőprogramok?

GM: A helyszín a KINO Café, ahova igazi fesztiválhangulatot szeretnénk varázsolni. Lesz Garas Dezső-kiállítás, minden este a 7 órás vetítés előtt különleges utcai performansz várja a nézőket a mozi előtt, és az Együtt nevetünk, együtt nevelünk (kampány az integrált nevelésért, oktatásért) is tart nyílt beszélgetést.A ZsiFi egyfajta kísérőjeként ugyanezen a négy napon a Kultlipótváros rendezvény programjai is zajlanak, további ízelítő a zsidó kultúrából, gasztronómiából, lesznek könyvbemutatók, gyerekprogramok, és egy fantasztikus koncert is. Gájer Bálint, Lombos Elmarci és a Juhász Attila Jazz Quartet zenél a Manhattan, A nagy Lebowski, a Ripacsok, Az életvonat, a Szex és New York és az OSS-117 - A riói küldetés című filmek részleteire a Budapest Jazz Clubban.

rap: Mik a kedvenc filmjeid az idén?

GM: A Gatekeepers nagyon izgalmas, olyan megközelítéssel beszél az izraeli titkosszolgálatról, ahogy eddig nem láthattuk. Örülök az animációs A rabbi macskájának is, mert a családi filmek, az együtt mozizás nagy élmény, és nekem, két kamasz gyerek anyukájának most kicsit nosztalgikus is. A legnagyobb öröm mégis a Garas-retrospektív. Mindegyik filmet láttam, nagyobbik részüket többször is, és vannak köztük olyanok, amiket kívülről tudok, de egyiket sem láttam még moziban, vászonra vetítve, eredeti kópiáról. Alig várom, hogy most így láthassam.

rap: Kinek ajánlanád a fesztivált?

GM: Annak, aki szeret jó társaságban jó filmeket nézni. Garantáltan meglesz mindkettő.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.