George Clooney és a kecskék

  • 2014. november 6.

Snoblesse

A Kecskebűvölők című filmje megy a Müsziben.

A film bemutatása idején alaposan kifaggattuk (teljes interjú itt) a világ legnagyobb sármőrét. Íme, néhány kecskés infó:

false

Magyar Narancs: A Kecskebűvölők állítólag valós személyek viselt dolgairól szól.

George Clooney: Az én figurámat öt fickó jellemvonásaiból gyúrtuk össze. Az még hagyján, hogy felhőket igyekszik megmozdítani a filmben, mert az csak kitalálás. De ezek a fickók tényleg azzal próbálkoznak, hogy átfussanak a téglafalakon. Egyikük totál bevert orral jött a forgatásra, amikor szakértett nekünk. Azt mondta, hogy otthon veszekedett az asszonnyal. Nem hittük egy szavát sem.

MN: Amikor egy ennyire spéci humorú történet felbukkan Hollywoodban, milyen gyorsan csapnak le rá?

GC: Sokat körözött a stúdiók között a forgatókönyv. Mi is elolvastuk, és egyértelmű volt, hogy ez az egyik legjobb megvalósulatlan könyv Hollywoodban. Még a legjobb irományokkal is megesik, hogy elvesznek a produkció előkészítésének útvesztőiben: olyan ballasztok rakódnak rájuk, amik egyre nehezebbé teszik a megvalósítást. Újabb és újabb producerek kötődnek a projekthez, gyakran harminc is! Csomó energia fecsérlődik el azzal, hogy egyeztetni kell közöttük egészen addig, mire mindenki elégedett lesz. De a végén már csak úgy lehet elindítani a filmet, ha olyan jó nevű színészek vállalkoznak rá, mint Kevin Spacey vagy Ewan McGregor, másképp reménytelen. És közben Hollywood egyik legjobb forgatókönyvéről beszélünk!

MN: Lejön a filmből, hogy nagyon jól érezték magukat a forgatáson.

GC: Jó móka volt a színészbarátaimmal dolgozni, mert tudják, min alapul a profi munka: felkészültnek lenni, ez alapvető követelmény, mert a helyszínen úgyis elég mizéria lesz még, mire megszüljük azt, amit a „felvétel” és az „ennyi” szó elhangzása között előadunk.

MN: A kecskék jó partnerek voltak?

GC: A hipnotizáló jelenetben látható kecskesztárunk remekül játszott. Bármit mondtunk neki, „nézz ide a kamerába, mekegj egyet”, a legprofibb színész módjára teljesítette.

false

MN: Hogyan áll a paranormális jelenségekhez?

GC: Nem hiszek bennük. Legtöbbször véletlen egybeesésekről van szó. A déjà vu talán kicsit több ennél, azt mindannyian átéltük már...

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.