| ||
magyarnarancs.hu: Több klasszikus táncos, akivel interjút készítettem, arról beszélt, hogy a kortárs táncot unalmasnak találja, mert nincs lépésanyag és tíz perc után önmagát ismétli.
GR: Van lépésanyag, csak más. Inkább arról lehet szó, hogy ők ezzel nem tudnak azonosulni. Amikor az operában dolgoztam, szembesültem azzal, hogy a táncosok, amikor kértem tőlük valamit, azt mondták, hogy „De hát mi ezt nem tudjuk megcsinálni!”. Mert nem ezt gyakorolták tízéves koruktól. Én is nagyon erősen használom a klasszikus alapokat, de a legnagyobb különbség a balett és aközött, amit én csinálok, hogy a balettnak ugyan van története, de a mozdulatoknak nincs. Egy klasszikus táncos a mozdulatok technikai kivitelezésére figyel, én pedig arra is, hogy milyen érzelmi állapotokat közvetít a mozdulat. Én nem azért emelem fel a lábamat, mert esztétikus és ez a technikai követelmény, hanem azért, mert indokom van rá.
A Góbi Ritával készített interjúnk teljes szövege itt olvasható, az pedig a Marczibányi Téri Művelődési Központban fog kiderülni, hogy a művésznő és társulata Szemünk fénye
című új produkciójában mikor indokolt lábat emelni.
