Góbi Rita Társulat: Szemünk fénye

  • 2014. szeptember 29.

Snoblesse

Tánc barokk zenével – bemutató!
false

magyarnarancs.hu: Több klasszikus táncos, akivel interjút készítettem, arról beszélt, hogy a kortárs táncot unalmasnak találja, mert nincs lépésanyag és tíz perc után önmagát ismétli.

GR: Van lépésanyag, csak más. Inkább arról lehet szó, hogy ők ezzel nem tudnak azonosulni. Amikor az operában dolgoztam, szembesültem azzal, hogy a táncosok, amikor kértem tőlük valamit, azt mondták, hogy „De hát mi ezt nem tudjuk megcsinálni!”. Mert nem ezt gyakorolták tízéves koruktól. Én is nagyon erősen használom a klasszikus alapokat, de a legnagyobb különbség a balett és aközött, amit én csinálok, hogy a balettnak ugyan van története, de a mozdulatoknak nincs. Egy klasszikus táncos a mozdulatok technikai kivitelezésére figyel, én pedig arra is, hogy milyen érzelmi állapotokat közvetít a mozdulat. Én nem azért emelem fel a lábamat, mert esztétikus és ez a technikai követelmény, hanem azért, mert indokom van rá.

A Góbi Ritával készített interjúnk teljes szövege itt olvasható, az pedig a Marczibányi Téri Művelődési Központban fog kiderülni, hogy a művésznő és társulata Szemünk fénye
című új produkciójában mikor indokolt lábat emelni.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.