Goethe ráér – Fábri Péter beszélget

  • 2013. november 6.

Snoblesse

Miért klassz a klasszikus? Nádasdy Ádám Dante szellemével kávézik.

Mi csillog, az csupán a percnek érték,
A nagy mű szebb utókort is megér még.

false

Goethe, mint mindig, ezúttal is igazat szólt, s igazát mi sem bizonyítja jobban, mint saját életműve, mely megérte a szebb utókort. De mit kezdünk mi, a szebb utókor olvasói a polcon porosodó kötetekkel? Vesszük-e a tollseprűt és vesszük-e a fáradságot, hogy elbíbelődjünk a klasszikusokkal? Fábri Péter a klasszikusok klasszikus voltáról faggatja beszélgetéssorozata vendégeit: ezúttal Nádasdy Ádám író, költő, műfordító, Dante közeli, jó ismerőse veszi védelmébe az Isteni színjáték szerzőjét, akit maga is fordított. Erről, Dante fordításáról szólt vele készített interjúnk is:

 

Magyar Narancs: Honnan jött az ötlet, hogy Dantét lefordítsa?

Nádasdy Ádám: Olasz szakot végeztem valamikor az angol mellett, és azok még klasszikus idők voltak, amikor az olasz szak törzsét a régi irodalom olvasása és elemzése adta, Dante, Boccaccio és Petrarca – ezek úgy rendesen és alaposan voltak, és a professzor, Kardos Tibor nagyon jól értett Dantéhoz, nagyon sokat is vettünk belőle. Csodáltam őt, hogy milyen otthonosan mozgott ebben a furcsa világban. Ez volt az egyik. A másik, hogy bár az angol tanszéken vagyok, és elsősorban angollal foglalkozom, azon belül a régiség mindig is érdekelt. A középkor. Fordítottam Shakespeare-darabokat, hát azok is elég régiek, ha nem is annyira, mint Dante, de azért mégiscsak visszafele haladva az időben, otthonosabban érzem magam.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.