Goethe ráér – Fábri Péter beszélget

  • 2013. november 6.

Snoblesse

Miért klassz a klasszikus? Nádasdy Ádám Dante szellemével kávézik.

Mi csillog, az csupán a percnek érték,
A nagy mű szebb utókort is megér még.

false

Goethe, mint mindig, ezúttal is igazat szólt, s igazát mi sem bizonyítja jobban, mint saját életműve, mely megérte a szebb utókort. De mit kezdünk mi, a szebb utókor olvasói a polcon porosodó kötetekkel? Vesszük-e a tollseprűt és vesszük-e a fáradságot, hogy elbíbelődjünk a klasszikusokkal? Fábri Péter a klasszikusok klasszikus voltáról faggatja beszélgetéssorozata vendégeit: ezúttal Nádasdy Ádám író, költő, műfordító, Dante közeli, jó ismerőse veszi védelmébe az Isteni színjáték szerzőjét, akit maga is fordított. Erről, Dante fordításáról szólt vele készített interjúnk is:

 

Magyar Narancs: Honnan jött az ötlet, hogy Dantét lefordítsa?

Nádasdy Ádám: Olasz szakot végeztem valamikor az angol mellett, és azok még klasszikus idők voltak, amikor az olasz szak törzsét a régi irodalom olvasása és elemzése adta, Dante, Boccaccio és Petrarca – ezek úgy rendesen és alaposan voltak, és a professzor, Kardos Tibor nagyon jól értett Dantéhoz, nagyon sokat is vettünk belőle. Csodáltam őt, hogy milyen otthonosan mozgott ebben a furcsa világban. Ez volt az egyik. A másik, hogy bár az angol tanszéken vagyok, és elsősorban angollal foglalkozom, azon belül a régiség mindig is érdekelt. A középkor. Fordítottam Shakespeare-darabokat, hát azok is elég régiek, ha nem is annyira, mint Dante, de azért mégiscsak visszafele haladva az időben, otthonosabban érzem magam.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.