Gólem Fesztivál: Ha lesz egy férfinak…

  • 2013. április 2.

Snoblesse

Mit mond Isten, mit a Talmud és mit a Gólem Színház, ha engedetlen a gyermek? Megkövezéstől a meghökkentésig – Borgula András, Frenák Pál és Visky András produkciója.


Nem biztos, hogy a Biblia a legkézenfekvőbb gyermeknevelési szakkönyv, a Gólem Színház társulata azonban mégis a világ legnagyobb példányszámú bestselleréhez nyúlt, hogy a szülő-gyermek-közösség problematikát körbejárja. Engedetlen, lázadó fiúgyermek esetén a Biblia a megkövezést javasolja – innen, a bibliai törvénytől indul Borgula András rendező, Visky András író és Frenák Pál koreográfus improvizációkban és interpretációkban gazdag közös vállalkozása. A hagyományos színházi előadásokhoz a produkció első része valamivel közelebb áll, mint a második: Visky András színművét és Frenák Pál koreográfiáját Marie-Julie Debeaulieu, a Frenák Pál Társulat tagja és két színész: Takátsy Péter és Szilágyi Kata adják elő. Az előadás második része azonban színtiszta improvizáció, a törvényt egy-egy közéleti személyiség, illetve a közönség értelmezi.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.