III. Gólem Fesztivál

  • 2013. április 2.

Snoblesse

Színház és felolvasószínház, nemzetközi workshop és nyilvános műhelybeszélgetés a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiákkal foglalkozó színházi fesztiválon.


A Gólem Színház nem ma kezdte a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiákkal való – legyenek azok pozitívak vagy negatívak – aktív s felforgató jellegű foglalkozást, elég csak a témában alighanem nálunk egyedülállónak számító produkciójukra, a Lefitymálva című előadásra gondolni. Bár Brooklyn nem tágul, a gólemesek univerzuma annál inkább: immár nem egy előadás, hanem egy négynapos fesztivál megannyi programja – így például a Jewinator című többnapos workshop – járja körül az olyan kérdéseket, mint például, hogy miként lehet a zsidó karaktert a színházban bemutatni, illetve hogy van-e elég bátorság, elszántság és akarat a színházi szakmában, hogy a zsidóval mint művészileg megválaszolható kérdéssel a sztereotípiákon túl szembenézzen?

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.