III. Gólem Fesztivál

  • 2013. április 2.

Snoblesse

Színház és felolvasószínház, nemzetközi workshop és nyilvános műhelybeszélgetés a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiákkal foglalkozó színházi fesztiválon.


A Gólem Színház nem ma kezdte a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiákkal való – legyenek azok pozitívak vagy negatívak – aktív s felforgató jellegű foglalkozást, elég csak a témában alighanem nálunk egyedülállónak számító produkciójukra, a Lefitymálva című előadásra gondolni. Bár Brooklyn nem tágul, a gólemesek univerzuma annál inkább: immár nem egy előadás, hanem egy négynapos fesztivál megannyi programja – így például a Jewinator című többnapos workshop – járja körül az olyan kérdéseket, mint például, hogy miként lehet a zsidó karaktert a színházban bemutatni, illetve hogy van-e elég bátorság, elszántság és akarat a színházi szakmában, hogy a zsidóval mint művészileg megválaszolható kérdéssel a sztereotípiákon túl szembenézzen?

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.