Ha rút, legyen kövér! – Narancsrevü

  • 2013. március 29.

Snoblesse

Fekete György, Semjén Zsolt, Dörner György és Markó Iván után Eperjes Károly is megihlette a Narancsrevü értelmi szerzőit. Áprilisban is sárguljon a Gólem Színházzal és a Naranccsal!


 

Hogy miként lehet eljutni a Narancsrevübe? Nos, ahogy a régi vicc tartja: gyakorolni, sokat gyakorolni! Esetünkben főleg a szervilizmust, a hozzá nem értést, a kiskirálykodást, mások (esetleg egész rendszerek) ellehetetlenítését és a gerinchajlítás nagybani képességét kell gyakorolnia annak, aki szeretne bejutni a fanyar revüshow-ba. A feladat nem könnyű; csak úgy, valami kis hülyeséggel vagy holmi hétköznapi kis mutyival semmi esély a bejutásra – olyan teljesítmény kell ide, ami eddig csak keveseknek, talán csak Fekete Györgynek, Semjén Zsoltnak, Dörner Györgynek és Markó Ivánnak sikerült. A nagy csapat soraiban hamarosan Eperjes Károlyt is üdvözölhetjük – a népszerű színházi ember nemrég a Narancs Szüret rovatában tett ki magáért a Nemzeti Színházat bíráló, Lucifer-ellenes („Mit keres Lucifer a nézőtéren?”) kirohanásával. A jeles színművész persze nem lesz egyedül a Gólem Színház és a Narancs zenés és táncos, savanyú és sárga, prózai és emelkedett revüjében.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.