A Luis Vasquez szólóprojektjeként indult San Franciscó-i Soft Moon 2010-ben az év talán egyik legjobb lemezét jelentette meg. A cím nélküli bemutatkozó album hideg, minimalista szintetizátorai, a zakatoló dobgépekre épülő, sötét hangulatú, sajátos „slágerek” valahol az első generációs posztpunk, a cold wave és a gótikus szintipop határmezsgyéjén mozogtak, de a Soft Moon saját kis zenei univerzumára kár lenne skatulyákat húzni. Az előző mondathoz képest csupán az évszámot és a lemezcímet kell megváltoztatnunk az áprilisban Budapestre érkező zenekar jelenének bemutatásához. Az időközben öttagúra bővült formáció (benne Justin Anastasi basszer, Keven Tecon dobos, a kulcsfontosságú szintetizátorokat kezelő Damon Way és a vizuálért felelős Ron Robinson) tavaly Zeros címmel elkészítette a folytatást: az első anyaghoz kísértetiesen hasonló szellemben és színvonalon. Élő fellépéseik élményszámba mennek, a fesztiválfellépéseket és az egyre népesebb rajongótábort elnézve pedig valószínű, hogy utoljára még idén láthatjuk őket ekkora koncertteremben.
