Kezdjük talán annak taglalásával, hogy miként forgatta Haydn és miként Mozart a lúdtollat. „Mivel Haydn lerakja a kezét, ökonomikusan, csinosan, elegánsan ír, de a hosszabb íveket, a legato kötéseket rövidebbre veszi, mert a lerakott csukló csak rövidebb mozgást enged meg. Mozart keze szabadon mozog, ezért az ő legato ívei szinte túlnyúlnak a kötésre szánt hangokon. Ha ezt nem tudjuk, akkor Haydnnál rossz helyre tesszük a kötéseket, másképp játsszuk a darabokat. Az ő korában még tudták, hogy ha nincs végighúzva az ív, akkor is úgy kell játszani.” A kérdésben Somfai László zenetudós igazította el olvasóinkat (a teljes interjú itt), amiért örök hála, de Takács-Nagy Gábor (interjúnk vele itt) bizonyára betéve tudja a zenetudósi kommentárokat, melyek mind Haydn, mind Mozart műveit kísérik, hiszen ő a karmestere a Haydn–Mozart-sorozat hangversenyeinek.
| ||
A sorozat Haydn egyik legtöbbet játszott „Sturm und Drang” szimfóniájával, az 1771-ben komponált Gyászszimfóniával kezdődik, Weber klarinétversenyével folytatódik, s végül Mozartba [Német táncok, K. 509 és a 28. (C-dúr) szimfónia, K. 200] torkollik. A Haydn–Mozart Plusz sorozat hangversenyeinek szólistái a Végh Sándor-verseny győztesei.
Részletes program
Joseph Haydn: 44. (e-moll „Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Carl Maria von Weber: Esz-dúr klarinétverseny, Op. 74
Wolfgang Amadeus Mozart: Német táncok, K. 509
Wolfgang Amadeus Mozart: 28. (C-dúr) szimfónia, K. 200
Karmester: Takács-Nagy Gábor
Koncertek:
június 11., 19.45
június 12., 19.45
június 13., 15.30
június 14., 15.30
