Heltai Jenő ostromnaplója

  • 2017. március 6.

Snoblesse

Bálint András előadásában a Radnóti Színházban.
false

Nemrég mi is behatóan foglalkoztunk Heltai Jenő életével és munkásságával:

A „veszendő kedély ragyogása” (ahogy Kosztolányi fogalmazott Heltai novelláiról írván) a harmincas évek egyre fenyegetőbbé váló éveiben is ott fénylett az író munkáin. „Mindig a banalitás szélén járt, és soha egy pillanatra sem volt banális – mindig a nagy és égető problémák közelébe kacérkodott, s soha egy pillanatra nem égette meg magát, s nem vált problematikussá” – írta róla Karinthy Frigyes, s ha az ítélet második felében rejlik is némi távolságtartás, Heltai írói-emberi teljesítménye valóban bámulatosnak bizonyult. 1936-ban az egyszerre iróniával és őszinte szentimentalizmussal új életre hívott verses színművel diadalmaskodott. A néma levente reneszánsz mesevilágát utóbb Az ezerkettedik éjszaka (1939) – keletkezési korára rácáfoló – mesteri játékossága követte, ám a faji törvények a színpadról és az irodalmi életből is kiszorítják a magyarságához ragaszkodó Heltait, aki nevezetes unokabátyja, Herzl Tivadar egykori nógatása ellenére is kitartott a magyar nyelvű íróság mellett.

Heltai megjárta a Markó utcai toloncházat, de átvészelte 1944–45 rettenetét, s az átéltek megjelentek öregkori verseiben. Gondolatok a könyvtárban című versében például ekképp búcsúztatja könyveit, még ekkor is megvesztegetően könnyed rímek kijátszásával:

„Füst átitatta, féreg mérge marta,

Lakta poloska, ruhatetű, szú,

Taposta barbár horda csizmasarka,

És levizelte a nyilas bosszú.

Sok szörnyű folt… kiömlött vér nyoma…

A drága költők nyájas temploma

Hősi halottak tömegsírja ma.”

Heltairól, az elsüllyedt szerzőről született írásunk teljes terjedelmében itt olvasható, míg – eddig kiadatlan – ostromnaplójába (ezúton is követeljük mielőbbi kiadását!) Bálint András műsorában nyerhetünk bepillantást.

false

Íme, az első sorok:

„Öregkoromba kezdtem ezt a verset,

Ezerkilencszáznegyvennégybe volt,

Förtelmes év! Az ország haldokolt,

Jöttek reá vad, égető keservek.”

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.