Hiroaki Umeda: Accumulated Layout & Holistic Strata

  • 2015. január 28.

Snoblesse

Japán táncos-összművész legenda a Trafóban: szörfölés galaktikus tájképben.
false

Hiroaki Umeda eredetileg fotós volt, dvd-ről tanult meg hiphopot tácolni, aztán koreografálni kezdett, és ezzel felrázta az egész világot. A színpadon egyszemélyes táncoló tájképpé változik, galaktikus hóviharban szörfözik, miközben a közönség érzékeit maximálisan felborzolja: digitális képek, különleges effektek, a fény és a mozgás párbeszéde koncentrálódik a pódiumon. Japán egyik legizgalmasabb experimentális művésze két hipnotikus szólóval kábítja el a közönséget január végén. A 2007-ben bemutatott Accumulated Layout erő, világosság, sebesség és váratlan fénytörések bonyolult dizájnja, míg a Holistic Strata mára már kultikussá vált előadás, vagy inkább kinetikus installáció – hiszen egyszerre hat minden érzékszervünkre. A feszes koreográfiában Umeda fényszemcsés mezőben, digitális képekre, különleges fény- és hangeffektekre mozog: belemerül a saját maga által teremtett világba. Hol galaktikus vízesés peremén egyensúlyozik, megpróbál talpon maradni, máskor úgy tűnik, mintha szörfözne az áramlással szemben. A rohangáló fényszemcséket a testén lévő szenzorral szabályozza. Hitvallása is sokatmondó: „Nem üzenetekben gondolkodom, érzeteket akarok a nézőknek közvetíteni.”

A szombat esti előadás után 9-től különleges afterparty veszi kezdetét a Trafó kávézójában: Gryllus Ábris (yvein monq) laptopja, míg Sági Viktor (Vanis) gitárja segítségével ront rá a friss élménytől megittasult publikumra.

Előadások: január 30. és 31., 20.00.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.