Hiroaki Umeda: Accumulated Layout & Holistic Strata

  • 2015. január 28.

Snoblesse

Japán táncos-összművész legenda a Trafóban: szörfölés galaktikus tájképben.
false

Hiroaki Umeda eredetileg fotós volt, dvd-ről tanult meg hiphopot tácolni, aztán koreografálni kezdett, és ezzel felrázta az egész világot. A színpadon egyszemélyes táncoló tájképpé változik, galaktikus hóviharban szörfözik, miközben a közönség érzékeit maximálisan felborzolja: digitális képek, különleges effektek, a fény és a mozgás párbeszéde koncentrálódik a pódiumon. Japán egyik legizgalmasabb experimentális művésze két hipnotikus szólóval kábítja el a közönséget január végén. A 2007-ben bemutatott Accumulated Layout erő, világosság, sebesség és váratlan fénytörések bonyolult dizájnja, míg a Holistic Strata mára már kultikussá vált előadás, vagy inkább kinetikus installáció – hiszen egyszerre hat minden érzékszervünkre. A feszes koreográfiában Umeda fényszemcsés mezőben, digitális képekre, különleges fény- és hangeffektekre mozog: belemerül a saját maga által teremtett világba. Hol galaktikus vízesés peremén egyensúlyozik, megpróbál talpon maradni, máskor úgy tűnik, mintha szörfözne az áramlással szemben. A rohangáló fényszemcséket a testén lévő szenzorral szabályozza. Hitvallása is sokatmondó: „Nem üzenetekben gondolkodom, érzeteket akarok a nézőknek közvetíteni.”

A szombat esti előadás után 9-től különleges afterparty veszi kezdetét a Trafó kávézójában: Gryllus Ábris (yvein monq) laptopja, míg Sági Viktor (Vanis) gitárja segítségével ront rá a friss élménytől megittasult publikumra.

Előadások: január 30. és 31., 20.00.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.