Új korszak jön a legendás folyóirat életében. A „szerkesztőségben” a 84 éves főszerkesztő unokája nyit nekünk ajtót, ő vezet minket be a Dunára néző lakásba, ahol hétfőnként a lapot szerkesztik – 1989 óta, de már nem sokáig. A Magyar Narancs munkatársa Réz Pál, a Holmi alapítójának otthonába nyert bebocsátást, s a felek nem késlekedtek rátérni a lényegre:
| ||
Magyar Narancs: 25 éve alapította a Holmit. Az évforduló egy új korszak kezdetét jelenti?
Réz Pál: 84 éves vagyok, nagyon öreg; az ember ennyi évesen ne nagyon szerkesszen lapot, nem is tud már. Úgyhogy írtam egy körlevelet a szerkesztőknek, hogy lemondok. Két lehetőség van: megszűnik a lap, vagy másvalaki csinálja. Ők úgy döntöttek, hogy megpróbálja Várady Szabolcs csinálni, aki a kezdetek óta a versrovat szerkesztője, és megpróbálja fiataloknak átadni – most ezt szervezik. 84 év múltról tudok beszélni, de a jövőről nem akarok, mert nem tudom, mi lesz.
MN: Milyen volt a kezdet?
RP: A lap alapítóival barátok voltunk, már nem voltunk olyan fiatalok, mint amilyen korban lapot szokás indítani. 40–60 között voltunk, talán én voltam a legöregebb. Várady Szabolcs kapta a versrovatot, Petri is besegített. Petrinek olyan szerepet akartam, mint amilyen József Attiláé volt a Szép Szónál, de erre Gyuri nem volt alkalmas, nagyon ivott, zavaros volt. Segített persze, minden versét nekünk adta, de nem tudott nálunk József Attila lenni ebben a viszonylatban. Domokos Matyi volt a kritika; Radnóti Sándor a próza, később a kritika; a rovatok összetétele néha változott. A szerkesztők közé tartozik Závada Pál, akié most a próza; Szalai Júlia és Voszka Éva is. Volt egy kiváló zenerovat-vezetőnk, Fodor Géza, aki korán meghalt. Vági Gábor csinálta a szociológiarovatot, ő volt a legfiatalabb, ő halt meg legkorábban. Akkor lettünk igazi lap, amikor már két-három halottunk volt.
Most 25 éve vagyunk. A kor minden jelentős írója írt nekünk. Ismertük az embereket. Öregek vagyunk, és ilyen módon Szabó Magdától Petriig vagy Orbán Ottótól Vas Istvánig mindenkivel kapcsolatban voltunk. Elég jó lap volt, azt hiszem. Talán a legelején voltunk a legjobbak. Egy felszabadult, lelkes korszak volt, amikor sok kiadatlan kéziratot hoztunk posztumusz. A közönség is jobban érdeklődött az irodalom iránt. Politikusabb is volt az irodalom, mint ma. Hatezres példányszámmal indultunk, ma ez elképzelhetetlen volna.
Az interjú folytatása itt olvasható, a műfajilag születésnapként és búcsúként is értelmezhető Holmi-estre pedig a Radnóti Miklós Színházban kerül sor.
