Nem minden Bollywood, ami fénylik – 100 éves az indiai film.
Ajánlom
Nézzenek oda, hogy elszaladt az idő, máris 100 éves az indiai filmgyártás, melyet a műveltek Bollywooddal, a még műveltebbek Satyajit Ray munkásságával szoktak azonosítani, de a teljes palettát csak elvetemült filmtörténészek és beavatott indológusok ismerik. A február 7-től 16-ig tartó Indiai Filmfesztivál remek alkalom az indiai film történetének és színes skálájának behatóbb megismerésére, de mit fecsegünk mi, át is adnánk a szót a program összeállítóinak: „A tíznapos fesztivál alatt nem csupán hindí, de Magyarországon eddig még nem vetített telugu, maráthí, malajálam filmeket is vetítenek. Hiszen jelenleg is, az évente közel ezer indiai filmnek csupán az egyötöde a hindí nyelvű, úgynevezett »bollywoodi« film. A műsorban megtalálhatók igazi nagy klasszikusok, mint például a Sholey, az utóbbi évek legnagyobb bevételét termelő vígjáték (3 Idiots), thriller (Kahaani) vagy a legújabb nemzetközi sikerfilm (The Lunchbox).”
Helyszínek: Puskin mozi; Indiai Kulturális Központ (1025 Budapest, Búzavirág u. 14.)
Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.
Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.
A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társulataiig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.
A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.
Tavaly ősszel egyetlen, az életművéhez és szellemiségéhez felérő, jelentőségteljes megemlékezés nélkül múlt el Radnóti Miklós meggyilkolásának 80. évfordulója.
A boszniai szerbek vezetőjére most már nem csak otthoni ellenzéke, de saját párttársai is fenik a kést; a nemzetközi közösség, beleértve az Egyesült Államok kormányát is, végleg levette róla a kezét; sőt, finoman elhatárolódott tőle Aleksandar Vučić szerb elnök is.
Múlt szombaton nagyjából ennyien mentek el a hatvanpusztai gazdasági központhoz, hogy demonstrálják: ők pontosan tudják, hogy mi folyik ott. Hogy megmutassák, hogy mindazt, ami a kerítés és földkupacok mögött van, valóban rejtegetik a nyilvánosság elől.
A megengedő részletszabályok miatt minden veszélye fennáll annak, hogy az Otthon Start programból – miként a 2002-es rendszerben – a támogatásra nem, vagy kevésbé rászoruló potyautasok részesedése lesz a nagyobb. Erre pedig még a programra fordított szerény összegű közpénz is sok.
A következő két év talán legfontosabb politikai csatája – az európai jobb- és baloldal között – arról fog szólni, hogy 2028-tól 2034-ig az Európai Unió költségvetése az ipari lobbi érdekein túl mit tesz majd azokért a célokért, amelyeket az európai polgárok a legfontosabbnak tartanak.
A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozássorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.
Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.
