Nem minden Bollywood, ami fénylik – 100 éves az indiai film.
Ajánlom
Nézzenek oda, hogy elszaladt az idő, máris 100 éves az indiai filmgyártás, melyet a műveltek Bollywooddal, a még műveltebbek Satyajit Ray munkásságával szoktak azonosítani, de a teljes palettát csak elvetemült filmtörténészek és beavatott indológusok ismerik. A február 7-től 16-ig tartó Indiai Filmfesztivál remek alkalom az indiai film történetének és színes skálájának behatóbb megismerésére, de mit fecsegünk mi, át is adnánk a szót a program összeállítóinak: „A tíznapos fesztivál alatt nem csupán hindí, de Magyarországon eddig még nem vetített telugu, maráthí, malajálam filmeket is vetítenek. Hiszen jelenleg is, az évente közel ezer indiai filmnek csupán az egyötöde a hindí nyelvű, úgynevezett »bollywoodi« film. A műsorban megtalálhatók igazi nagy klasszikusok, mint például a Sholey, az utóbbi évek legnagyobb bevételét termelő vígjáték (3 Idiots), thriller (Kahaani) vagy a legújabb nemzetközi sikerfilm (The Lunchbox).”
Helyszínek: Puskin mozi; Indiai Kulturális Központ (1025 Budapest, Búzavirág u. 14.)
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné(This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
A filozófus-író (Denis Podalydès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.
A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.
