Nem minden Bollywood, ami fénylik – 100 éves az indiai film.
Ajánlom
Nézzenek oda, hogy elszaladt az idő, máris 100 éves az indiai filmgyártás, melyet a műveltek Bollywooddal, a még műveltebbek Satyajit Ray munkásságával szoktak azonosítani, de a teljes palettát csak elvetemült filmtörténészek és beavatott indológusok ismerik. A február 7-től 16-ig tartó Indiai Filmfesztivál remek alkalom az indiai film történetének és színes skálájának behatóbb megismerésére, de mit fecsegünk mi, át is adnánk a szót a program összeállítóinak: „A tíznapos fesztivál alatt nem csupán hindí, de Magyarországon eddig még nem vetített telugu, maráthí, malajálam filmeket is vetítenek. Hiszen jelenleg is, az évente közel ezer indiai filmnek csupán az egyötöde a hindí nyelvű, úgynevezett »bollywoodi« film. A műsorban megtalálhatók igazi nagy klasszikusok, mint például a Sholey, az utóbbi évek legnagyobb bevételét termelő vígjáték (3 Idiots), thriller (Kahaani) vagy a legújabb nemzetközi sikerfilm (The Lunchbox).”
Helyszínek: Puskin mozi; Indiai Kulturális Központ (1025 Budapest, Búzavirág u. 14.)
A The New York Times 500 filmest és kritikust kért fel a szavazásra, és bár magyar alkotás nem került fel a végső százas listára, volt, ami több szavazatot is kapott.
Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.
A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.
A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.
Kínjában újfent azzal bevett fordulattal próbálja magyarázni a szombati Pride mellbevágóan hatalmas létszámát a fideszes univerzum, hogy tulajdonképpen ez nekik jó, mert Orbán Viktor eleve így is tervezte.
Megy most némi szemérmeskedés, de mindenki látta, mindenki hallotta. Szombaton tartották Magyarország legnagyobb tüntetését. Ez a Pride a jövő garanciája volt.
Pancsován él, újságíró, „sztripet” rajzol – vagyis ahogy az egykori ortodox szerzetesek, hivatásának érzi, hogy szabadidejében hitelesen lejegyezze a történelem eseményeit.
A francia közszolgálati tévé három dokumentumfilmben mutatta be a náci kollaboráns Vichy-rezsim kiszolgálóinak pereit. A YouTube-on is hozzáférhető harmadik a legérdekesebb.
