A reaktív állampolgár – part 2

  • 2014. január 28.

Snoblesse

What the P*ks? Folytatódik a paksi erőműbővítés ihlette felvilágosító sorozat.
false

Nemcsak, hogy egyeztetés nem előzte meg a paksi erőműbővítésről született Orbán–Putyin-döntést, de a bátor kormánytagok az utólagos vitáktól is ijedten távol tartották magukat: az OSA Archívum január 23-án indította el A reaktív állampolgár című vitasorozatát, melyre Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkárt is várták, ám az államtitkár úr kimentette magát. Na, bumm, mondhatnánk stílusosan, de nem mondjuk, mert a helyzet ennél jóval szomorúbb. A sorozat persze a bátor politikusok nélkül is folytatódik, ezen a héten például Reinhild Dettmer-Finke angol nyelvű filmje, a Tokyo’s Belly árnyalja az atomerőművekkel való együttélés képét. Tokió egy ott élő szemével a fukusimai atomerőmű-katasztrófa (cikkünk a témában itt) előtt és után – ingyenes, angol nyelvű, államtitkármentes vetítés az OSA Archívumban.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.