Bár az Indiana Jones-filmek távolról sem olyan fajsúlyosak, mint Spielberg „fontos” történelmi tablói, ez azonban mit sem változtat azon, hogy Az elveszett frigyláda fosztogatói és az Indiana Jones és az elveszett kereszteslovag S. S. legjobb filmjei közé tartoznak. Az Indiana Jones és a végzet templomát már volt ideje megbocsátania a világnak, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságán azonban még mindig rágódnak a rajongók. Ha Frank Darabont forgatókönyvét választotta volna Lucas, aligha kellett volna repkedő majmokkal és Shia LaBeouffal megbirkózni a mozivásznon.
(Lucasék egyébként a következő címeket védették le a kristálykoponyás verzió mellett: Indiana Jones and the City of Gods, Indiana Jones and the Destroyer of Worlds, Indiana Jones and the Fourth Corner of the Earth, Indiana Jones and the Lost City of Gold, Indiana Jones and the Quest for the Covenant).
A Corvin moziban egyedül a még (minimum) évekre levő Indy 5-öt (és a temérdek rajongói barkácsprodukciót) nem vetítik, minden kész Indiana Jones-filmet viszont igen.
Egy elnöki rendelet segítségével a világ második leggazdagabb embere felügyelheti az amerikai tiktokozók algoritmusát, miközben a fia tévécsatornákat vásárol fel, és már a CNN-t is kinézte. Mindez nem csak a trumpi propaganda akadálytalan terjesztése szempontjából aggályos.
A Kúria tavaly szeptemberi ítélete az utolsó érvényes döntés: a balatonföldvári Nyugati strandon vitorláskikötő nem építhető, a környezetvédelmi hatóságnak el kell utasítania a létesítésére vonatkozó kérelmet. Csakhogy a Balaton első strandkikötője időközben nem csak hogy felépült, hanem hónapok óta üzemel is.
Elhalasztott és felelőtlen döntések, rosszul sikerült ingatlanvásárlások és hitelfelvétel, a helyi adóbevételek és az állami normatíva elégtelensége miatt van bajban a Békés megyei kisváros.
Balázs Attila építőipari cége egy pillanatot sem várt: ahogy megjelent a XV. kerületi lakópark megvalósításának kiemelt státuszáról szóló kormányrendelet, elkezdte a földmunkákat a Pólus Center mellett. Ezzel eldőlt, hogy 65 méteres toronyházakat húznak fel a Szilas-patak mentén.
„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.
A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.
Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.
Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.
