Bár az Indiana Jones-filmek távolról sem olyan fajsúlyosak, mint Spielberg „fontos” történelmi tablói, ez azonban mit sem változtat azon, hogy Az elveszett frigyláda fosztogatói és az Indiana Jones és az elveszett kereszteslovag S. S. legjobb filmjei közé tartoznak. Az Indiana Jones és a végzet templomát már volt ideje megbocsátania a világnak, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságán azonban még mindig rágódnak a rajongók. Ha Frank Darabont forgatókönyvét választotta volna Lucas, aligha kellett volna repkedő majmokkal és Shia LaBeouffal megbirkózni a mozivásznon.
(Lucasék egyébként a következő címeket védették le a kristálykoponyás verzió mellett: Indiana Jones and the City of Gods, Indiana Jones and the Destroyer of Worlds, Indiana Jones and the Fourth Corner of the Earth, Indiana Jones and the Lost City of Gold, Indiana Jones and the Quest for the Covenant).
A Corvin moziban egyedül a még (minimum) évekre levő Indy 5-öt (és a temérdek rajongói barkácsprodukciót) nem vetítik, minden kész Indiana Jones-filmet viszont igen.
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkáiból nyílt kiállítás a Collegium Hungaricum Berlinben, a képek a két világháború közti Berlin hangulatát is jól visszatükrözik.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
A Csajok befejezésének immár nyolc éve, s Lena Dunham mintha azóta sem találná azt a hangját. Most visszatért a tévéhez Túl sok című minisorozatával, de ez mintha a Csajok kicsit sárgább, kicsit savanyúbb mostohatestvére lenne.
A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.
változtasd meg / életed / válts a Vígbe/ bérletet / tüntesd fel az / adószámod / jöjjön el a / te országod / küzdve küzdj és / bízva bízzál / vigyázz nehogy / vissza-/ hízzál (Erdős Virág: Imperatívusz)
Ezt a napokban posztolta a MÁV vezérigazgatója, Hegyi Zsolt. A mondatot azért is érdemes megjegyezni, mert tökéletesen kifejezi annak az öngyilkos közlekedési koncepciónak a lényegét, amely az elmúlt tizenöt évben figyelmen kívül hagyta a vasutat, és engedte, hogy teljesen leépüljön.
