| ||
1999-ben, de még jóval azután is, nehezen lehetett volna menőbb filmet találni a Wachowski testvérek filmjénél – a Mátrix kultuszának sokáig nem volt riválisa, s végül maguk az alkotók rombolták le a teljesen fölösleges folytatásokkal. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen egy csecsemőnek minden vicc új, így akik (Mátrix-)szűzen ülnek be a Gólya szimulált valóságokkal foglalkozó filmklubjába, szájtátva figyelhetik, amint Neo választ: a kék és a piros pirula közt.
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
