Innergaze a Roham bárban

  • 2012. június 11.

Snoblesse

Újabb két, korántsem csendes amerikai látogat hozzánk: a sötét, dekonstruált diszkó mesterei.


A már hosszú ideje, szinte felsorolhatatlanul sok álnév alatt zenebarkácsolásban utazó Jason Letkiewicz, valamint a főleg videoklip-rendezésben és önkényes újravágásban, továbbá VHS-manipulációban örömét lelő, sajnos csak magyarul ilyen beszédes nevű Aurora Halal jó három éve egyesítette erőit, hogy sajátos audiovizuális duó formátumban bombázza tovább az érzékeket. Azóta megjelent két albumuk (a 2010-es We Are Strange Loops, illetve az idei, friss Mutual Dreaming), meg egy remek EP még tavaly a 100% Silk kiadónál, Shadow Disco címen. Utóbbit közvetlenül inspirálta a nyolcvanas évek elejének New York-i no wave diszkója, melyet az utóbbi évtizedben fedezett fel magának a zeneszerető és -készítő közösség – de kompozícióikban Chris & Coseytól a minimal wave/cold wave típusú muzsikákig sok előzményt fellelhetünk. Az Innergaze élő prezentációit mindenekfelett jellemzi a kissé hideg, szinte fémes lüktetés (à la Cabaret Voltaire), ám a hűvös hangulatot rendre lassú-középtempós diszkó/italo ütemekbe csomagolják. Klasszikus források maximálisan mai köntösben újraértelmezve - a Küss Mich csapat szervezésében a Rohamba látogató két brooklyn-i garantáltan megtáncoltatja talpainkat. S közben szem sem marad szárazon: Aurora Halal vetít!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.