| ||
Peter O’Grady első zenei szárnypróbálgatásait biztosan megértően fogadta a család – elvégre ő a jungle/d’n’b-klasszikus Ray Keith unokaöccse volna. Amikor azonban megjelent első, már saját Joy Orbison művészneve alatt készült, máig friss hangzású maxija (Hyph Mango/Wet Look) az újfajta hibrid tánczenéket mintegy definiáló Hotflush kiadónál, már senki nem gondolt a nagybácsira. Joy Orbison (aki néha csak Joy O.) azóta is meglepő szorgalommal gyártja remeknél remekebb számait – ezek néha, a gyűjtők nagy bánatára, csak igen kis példányszámú, éppen ezért borsos árú vinileken érhetők el (mármint hagyományos, fizikai formátumban). Szerzeményein jól tanulmányozható a klasszikus house (az e hagyománynak szentelt Wade In/Jels vinil azóta is felülmúlhatatlan, minden értelemben ritka darab), a brit garage és persze dubstep romjaiból szárba szökkent pattogós, kattogós, kopogós bass music hatása – ám a finoman bontakozó, kanyargó melódiákból és az irgalmatlan ütemekből felépülő szerzeményei rendre emblematikusak. Évek óta sikeres tandemet alkot a hozzá képest szinte veteránnak számító, nemrég nálunk járt Boddikával (a Joy O.-t is inspiráló, patinás, habár az utóbbi években kissé inaktív Instra:mental duó, szólóban is befutott beltagjával). A néha más kollégákkal (pl. Pearson Sound) is kiegészülő csapat közös produkciói (ezek közül legfrissebb a More Maim/In Here maxi) külön fejezetet alkotnak a „megint jönnek, kopogtatnak” típusú tánczenék történetében. Mély és mégis játékos, ezáltal felszabadító erejű szettet várunk a brit vendégtől – hazai oldalról (a Dansmusiq kollektíva részéről) Crimson, Chrom és Grasshop pakol, sőt még pécsi vendégük is lesz Sirmo személyében (a Motorbárban megbújva alkot még: Aafro és Bergi).
