Joy Orbison az A38-on

  • 2014. április 14.

Snoblesse

A kortárs elektronikus tánczenei eklektika egyik állócsillaga először a hajón.
false

Peter O’Grady első zenei szárnypróbálgatásait biztosan megértően fogadta a család – elvégre ő a jungle/d’n’b-klasszikus Ray Keith unokaöccse volna. Amikor azonban megjelent első, már saját Joy Orbison művészneve alatt készült, máig friss hangzású maxija (Hyph Mango/Wet Look) az újfajta hibrid tánczenéket mintegy definiáló Hotflush kiadónál, már senki nem gondolt a nagybácsira. Joy Orbison (aki néha csak Joy O.) azóta is meglepő szorgalommal gyártja remeknél remekebb számait – ezek néha, a gyűjtők nagy bánatára, csak igen kis példányszámú, éppen ezért borsos árú vinileken érhetők el (mármint hagyományos, fizikai formátumban). Szerzeményein jól tanulmányozható a klasszikus house (az e hagyománynak szentelt Wade In/Jels vinil azóta is felülmúlhatatlan, minden értelemben ritka darab), a brit garage és persze dubstep romjaiból szárba szökkent pattogós, kattogós, kopogós bass music hatása – ám a finoman bontakozó, kanyargó melódiákból és az irgalmatlan ütemekből felépülő szerzeményei rendre emblematikusak. Évek óta sikeres tandemet alkot a hozzá képest szinte veteránnak számító, nemrég nálunk járt Boddikával (a Joy O.-t is inspiráló, patinás, habár az utóbbi években kissé inaktív Instra:mental duó, szólóban is befutott beltagjával). A néha más kollégákkal (pl. Pearson Sound) is kiegészülő csapat közös produkciói (ezek közül legfrissebb a More Maim/In Here maxi) külön fejezetet alkotnak a „megint jönnek, kopogtatnak” típusú tánczenék történetében. Mély és mégis játékos, ezáltal felszabadító erejű szettet várunk a brit vendégtől – hazai oldalról (a Dansmusiq kollektíva részéről) Crimson, Chrom és Grasshop pakol, sőt még pécsi vendégük is lesz Sirmo személyében (a Motorbárban megbújva alkot még: Aafro és Bergi).


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.